8.Fejezet - Barátnő

~Bae DaHye~

Ledermedve álltam a faház mellett miközben a fiú szemeibe néztem. Látszott rajta hogy őt is meglepte a találkozásunk és egy szó sem jött ki ajkai közül. 

Észhez kaptam és rohanni kezdtem a földúton végig a város felé. JungKook pedig utánam. Alig láttam merre megyek de lábaim olyan gyorsan szedtem ahogy csak tudtam.  A városhoz érve ismét a megszokott helyemnél, azaz a sikátornál bújtam el. Kifújtam magam és pihenés képpen a falnak dőlve ültem le. Nagyon remélem hogy eltévedt vagy nem fog itt rám találni. Ráadásul még Hara-t is otthagytam, de nem volt más választásom. Vártam egy kis időt hogy megbizonyosodjak arról hogy a fiú már nem üldöz majd felálltam és az utcára lépve két férfi állított meg, akik már eléggé ittas állapotban voltak.

-Heeey. Ma este se fogunk unatkozni.-jöttek oda hozzám pár üveggel a kezükben kissé dőlöngélve. Már csak ők hiányoztak....

-Húzzatok innen.-jelentettem ki hatalmas egyszerűséggel hátrébb lökve magamtól az egyiket.

-Szóval harcias vagy. Tudtad hogy ez tetszik?-aerolta át derekamat magához húzva mire én megint megróbáltam eltolni magamtól de kezeit csuklómon éreztem meg. Kezeim hátra szorította mire félelme nőni kezdett.

-Ne is próbálkozz a szabadulással vagy a sikoltozással. Mi erősebbek vagyunk nálad.-simított végig arcomon a másik fickó, akinek keze az oldalamon húzódott végig egészen a nadrágon széléig. Egy pillantás alatt emeltem a lábam egy helyre ahol neki a legjobban fáj, de a mögöttem álló maga felé fordított és felkaromat szorította meg.

-Te mégis mit képzelsz magadról?!-sziszegte idegesen látva hogy nem hagyom magam. Kezdtem azt hinni hogy itt és mindennek vége de ekkor valaki közbelépett.

-Eresszétek el!-hallottam meg egy ismerős hangot mire teljesen ledermedtem. JungKook volt az.

-De rég láttunk már erre.-szólalt meg a férfi mire teljesen összezavarodtam. Ezek ketten tényleg ismerik JungKook-ot? A fiú közelebb jött majd kezet fogtak. Én csak mozdulatlanul álltam és bámultam őket hátha mondanak valamit hogy mi folyik itt.

-Jól kiütöttétek magatokat.-nézett végig az ittas személyeken Kook.

-Jah most viszont jól jönne egy csaj.-nevette el magát felém bicentve.

-De nem ő.-mutatott felém a fiatal fiú miközben pár lépést tett felém.

-Haver, te mióta véded tőlünk a lányokat?-botlott meg egyhelyben a férfi.

-Nem védek én senkit de ő a barátnőm.-karolt át JungKook miközben közelebb húzott magához. Arcomon a meglepettség kezdett látszódni és kezdtem felfogni hogy ő épp segíteni próbál rajtam.

-Én a helyedben maradtam volna az egyéjszakás kalandoknál De te tudod...sokáig.-mondta a fiatalnak miközben szemeivel engem mért végig.

-Kösz, de mi mentünk is.-fogta meg a kezem JungKook mintha tényleg eggyütt lennénk.

-Ja és kéne majd egy kis tudod mi.-tett úgy az egyik férfi mintha cigarettát szívna, de volt egy sejtésem hogy ő annál valamivel keményebb anyagra gondol.

-Meglesz. De a pénzt ne felejtsétek el.-kezdett maga után húzni amíg kellő távolságba nem kerültünk a két férfitől. Félelmem kezdett újból felszínre törni hisz Jimin azt mondta hogy hagyjam ott Hara-t, de nem tettem és lebuktam.

-MUszály volt azt mondanod hogy a barátnőd vagyok? És most hová viszel?-próbáltam lassítani tempóján sikertelenül, mert kezei egy pillanatra sem engedték el az enyémet.

-Ha úgy tudják hogy velem vagy akkor nem bántanak és szüzen oda tudlak vinni Jiminhez.-jelentette ki hatalmas egyszerűséggel mire szabadulni próbáltam. Most aztán hatalmas bajban vagyok, ha megtudják hogy itt maradtam nekem annyi. Tennem kell valamit.

-Mit akartok Hara-tól?-jutott eszembe a lány aki épp a bangtan többi tagjának társaságában kínlódik.

-Ne kérdezősködj.-mordult rám hirtelen szemöldökét ráncolva.

-JungKook!-sikítottam szinte a nevét mire ő megállt és kezei azonnal a számra tapadtak.

-Elárulnád hogy ilyenkor meg mi bajod van?-kezdett idegeskedni miközben kezeit újra a csuklómra öszpontosította.

-Semmi csak azt akartam elérni hogy állj meg.-maradtam teljesen mozdulatlan.

-Jobban teszed ha nem idegesítesz és hátráltatsz, értetted?-kezdett maga után húzni megint, viszont már lassabb tempóban.

-Miért nem engeded hogy elmenjek?-kérdezősködtem tovább annak ellenére is hogy megtiltotta.

-Mert még egy bizonyos ideig szükségünk van rád.-hangsúlyozta ki a mondat közepét mire a hideg is kirázott.

-De mégis miért és meddig?-kezdtem kissé pánikolni amit próbáltam minnél jobban leplezni.

-Fogd be és várj itt.-indult el a faház felé aminek ablakán a lámpák fénye szűrődött ki. A hidegnek köszönhetően pulóveremet húztam összébb magam majd kezeimet zsebre tettem. Pár perc után pedig Jiminnel jelent meg az ajtóban és tekintetük rám szegeződött. Elfutni nem mertem hisz a város fura alakokkal van tele ráadásul még JungKook is biztos utólérne. Némán álltam tőlük nem messze mikor Jimin felém kezdett sétálni. Lassú léptekkel haladt mire a hangulat kezdett egyre nyomasztóbbá válni körülöttem. A fiú hamarosan mellém ért és égető tekintettel nézett végig rajtam. 

-Nem gondoltam volna hogy az utasításaim ellenére is itt mersz maradni.-simította meg arcomat mire kezei oldalamra tértek át.

-Nem akartam itt hagyni Hara-t mert féltem bántani fogjátok.-néztem szemeibe magabiztosan mire kezeim zsebeimben szorultak ökölbe.

-Hidd el nekem. Magadat sokkal jobban kellene féltened. Gyere.-utasítgatott tovább aminek már nem ellenáltam. Követni kezdtem majd a faházba érve megláttam Hara-t aki mellé Jimin leültetett. Körülöttünk a bangtan foglalt helyet mellettem pedig Jimin.

-Hara te itt maradsz, DaHye számodra feladatom van. Amit még ma éjjel teljesítened kell.-fordult felém komoly és egyben gonosz tekintettel.

~Park JiMin~

Kiküldtem JungKook-ot hogy nézzen körül amíg elmagyarazám Hara-nak a feladatát. A lány idegesen hallgatta végig mondandómat majd a végén csak egy szóval tudott válaszolni, "rendben". Nem mintha lett volna más választása. 

Mikor JungKook visszajött közölte velem hogy elkapta DaHye-t. Világosan megmondtam neki hogy ha Hara-t idehozza akkor tűnjön el innen de nem tette. Rövid beszélgetés után arra jutottunk hogy számára is van egy feladatunk amivel megkönnyebbíthetjük a saját dolgunkat.

7.fejezet - Az erdő mélyén

~Bae DaHye~

Tegnap szerencsére Jin hozott vissza a kollégiumba aminek szinte örülök is, bár egész úton egy szót sem szólt hozzám, nem mintha kéne. Az ablakomon kinézve látom hogy kezd sötétedni nekem pedig még Hara-val is beszélnem kénea ma estéről. Az ágyamon fekve veszem elő zsebemből a cetlit amit még Jimin adott. Ránézek és csak megállás nélkül olvasongatom újra és újra....fogalmam sincs hol lehet ez a hely de mindegy hisz taxival megyünk. 
Magamra kaptam egy sötét nadrágot és egy pulóvert, hosszú fekete hajamat pedig kiengedtem. Nem szeretnék túlságosan feltűnő lenni az éjszaka közepén. Minden bátorságomat összeszedve léptem ki a szobám ajtaján majd körülnéztem, nehogy valaki meglásson. Óvatosan zártam be magam után az ajtót amit kulcsra is fordítottam.
Hara szobája elé sétáltam és egy mély lélegzetvétel után kopogtam mire ő másodperceken belül előttem termett. 
-DaHye te mit keresel itt ilyenkor?-döbbent le rajtam végignézve. 
-Mindent elmagyarázok de most velem kell jönnöd.-fogtam meg csuklóját de ő egy szempillantás alatt rántotta ki kezeim közül.
-Nem lehet...mivan ha a bangtan megtudja hogy találkoztunk?-váltott komolyabb hangnemre mire rájöttem hogy mitől vagy inkább kiktől is fél ő ennyire.
-Amiatt ne aggódj. Bízz bennem.-mondtam egyre halkabban miközben felfogtam mit is művelek. Nem akarom oda vinni ezt a lányt..de muszály lesz.
-Rendben veled megyek de ezért magyarázattal tartozol.-zárta kulcsra az ajtót mire a lépcső felé indultunk. Másodpercek alatt értünk ki a koliból és az úton sikerült taxit fognunk. Azonnal beszálltunk én pedig leadtam a címet hogy hova vigyen minket, de a sofőr kérdőre vont.
-Biztosak vagytok benne hogy ide akartok menni? Eléggé veszélyes környék lányok.-fordult hátra hozzánk kissé furcsa de mégis aggódó tekintettel.
-Igen, és tudjuk.-dőltem hátra Hara-ra nézve aki még mindig a magyarázatomat várta.
-DaHye hová megyünk?-kezdett idegeskedni amit egyátalán nem tudott leplezni. Nem szívesen lennék a helyébe.
-Jimin adott egy címet hogy ma este érjem el valahogy hogy oda menny velem.-adtam oda neki is a kis cetlit.
-Te észnél vagy?-akadt ki teljesen a sírás szélén állva a rémülettől. Nem akarok rosszat neki de ő jelenleg biztosan azt hiszi.
-HaRa, azt mondták ha nem viszlek oda abból nagyobb bajunk is lehet. Nyugodj le, én végig ott leszek veled, de el kell bújnom mert amúgy meg ott kéne hagyjalak egyedül.-simogattam meg hátát mire ő megértette a helyzetet.
-Megérkeztünk.-szólt hátra a sofőr mire kiszálltunk és kifizettük a fuvart. Amint elhajtott körbe néztem és ettől a helytől még a gyomrom is görcsbe rándult.
Sötét utcák, gyanús alakok, ráadásul a város szélén vagyunk egy erdő mellett amibe egy földút vezet.
-DaHye te hol leszel?-tette keresztbe karjait maga előtt a szinte már remegő lány.
-Ott a két ház közötti sikátorban. És nyugodj le nem foglak itt hagyni.-indultam el az említett helyre ahol reméltem hogy nincs ott senki, és szerencsémre egy lélek sem volt jelen.
Pulóveremet jobban összecipzároztam, kapucnimat pedig magamra húztam hogy ha valaki meglátna kevésbé ismerjen fel. Az épület szürke és hideg falai mögül ellenőrizgettem Hara-t aki még mindíg egyedül álldogált teljesen védtelenül.

~Choi HaRa~

Miután DaHye elbújt egyedül maradtam az út és az erdő szélén. Soha nem jártam még a városnak ezen a részén de ha ennek vége akkor is igyekszem majd kerülni ezt a helyet. Pár perc álldogálás után egy fekete autó állt meg mellettem amitől pár lépést tettem hátrébb.

-És én még azt hittem nem lesz itt.-szállt ki a járműből Suga, majd a többiek is.

-Kivel jöttél?-nézett rám Jimin mire én tekintetem a földre szegeztem. Féltem a szemébe nézni és féltem az egész bandától is.

-DaHye-val...-suttogtam magam elé idegesen.

-Nézz a szemembe ha hozzám beszélsz.-parancsolt rám mire államnál fogva emelte fel fejemet.

-Jimin ott nem látom rendesen az utat, gyalog kell mennünk. Amúgy sincs messze.-mutatott az erdő felé Jin, miután látta hogy ott teljes a sötétség.

-Kapjátok össze a cuccokat és induljunk.-szólalt meg Jimin mire J-Hope és Rap Monster egy táskába kezdték pakolni az autó tartalmát.
-Hová visztek?-kérdeztem meg rögtön ahogy Jimin az erdő felé kezdett maga után húzni.
-Hmm....majd meglátod. Egyébként nem is értem miért basztalak át. Aranyos vagy amikor félsz.-simította meg arcomat egy lenéző nevetés kíséretében.
Egyre bentebb haladtunk az erdőben és minden egyes lépésnél nőtt a félelmem. A fiú magabiztosan ment mellettem. Gondolom ő már nem először jár itt. Menet közben eszembe jutott hogy húzhattam volna egy kicsit az időt hogy az autónál maradjunk ugyanis egy számomra biztonságot jelentő személy DaHye hátramaradt. Visszanézni nem volt lehetőségem mert tudtam hogy gyanút fognának. Bízok DaHye-ben és remélem tényleg nem hagy egyedül.

~Bae DaHye~

Megígértem Hara-nak hogy nem hagyom egyedül és ezt teljesíteni is fogom. Annak ellenére hogy az erdőbe mentek én pedig lámpa nélkül vagyok, követni kezdtem őket. Nem mehettem túl közel hozzájuk, de lemaradni se lett volna valami előnyös. Kellő távolságra haladtam mögöttük néha az egyik fa mögül a másik mögé rejtőzve. Lábam alatt minden lépés után faágak recsegtek, amiknek köszönhetőm biztosabb lettem abban hogy nem jár erre senki rajtuk kívül. Minimum tíz perc séta után egy faházhoz értünk ami kicsit sem tűnt elhagyatottnak. 

Mindenki bement én pedig ezt az alkalmat kihasználva a ház egyik ablaka alá guggoltam hallgatózni.

-JungKook menny és nézz körül van-e valaki a közelben.-szólalt meg Jimin mire az ütő is megállt bennem. A fiatalabb fiú lépteit hallottam meg a bejáratnál úgyhogy másodpercek alatt futottam a ház másik végébe. A letört ágak recsegéseinek köszönhetően nagyjából tudtam hogy hol jár de így sem volt szerencsém. Kinéztem a ház egyik sarkánál és JungKook alig pár méterrel állt előttem.

6.fejezet - Feladat

~Bae DaHye~

Alig pár percre a kollégiumtól egy parkolóba találtuk magunkat. Az utcák csendesek voltak, és a sötétséget néhány lámpa fénye törte meg. 
Két motor mellett álltunk meg majd Tae felpattant az egyikre.
-Menny előre, nem akarom hogy a vezetési szokásaiddal kinyírd DaHye-t.-kezdett el poénkodni az idősebbel JungKook.
-Mintha te másképp csinálnád.-nevette el magát ő is mire egy elmebeteg módjára indult el a jármű hangos kíséretében. 
JungKook is felült és életre keltette a motort mire végigfutott az agyamon hogy ő semmivel sem vezet biztonságosabban mint Taehyung. Tétlenül álltam és vártam hogy végre rájöjjön....
-Mire vársz?-biccentett maga mögé jelezve hogy indulnunk kéne.
-Ugye te sem gondolod komolyan hogy én erre felülök.-tettem keresztbe kezeimet mellkasom előtt.
-Nem kell aggódnod nem te vezetsz.-kezdte unni hohy csak húzom az időt úgyhogy szemeimet forgatva ültem fel mögé és kénytelen voltam derekát átölelve belé kapaszkodni.
-Máskor is ölelgethetnél.-mosolyodott el saját mondatán.
-Arról ne is álmodj!-akadtam ki szokás szerint az állandó lenéző beszólásai miatt. Mondatom végére Tae-hoz hasonlóan mi is elindultunk. Az úton mindenkit megelőzve gyors sebességgel haladtunk mire én homlokomat a fiú hátának döntöttem. Szívem ütemeket hagyott ki mikor minden előzésnél egyre közeebb haladtunk el az autók mellett. 
Lassítani kezdtünk mire felnéztem és egy raktál előtt álltunk meg. Leugrottam a motorrol és a látszólag jól szórakozó fiú felé fordultam.
-Gyalog megyek vissza.
-Éjszaka egyedül nem mész sehova.-váltott határozott hangnembe.
-Miért tán aggódsz értem vagy mi?-indultam el azt sem tudom hova.
-Talán.-került elő az a szokásos félmosoly. Biztos hogy csak játszadozni próbál hogy én is az egyik egyéjszakás kalandja legyek.
-Erre gyere.-ragadta meg karomat ismét majd a raktár felé kezdett húzni. Bementünk és teljes sötétség fogadott de ő még ígyis magabiztosan ment előre. A helység végen egy ajtón mentünk be ahol nem csak Jimin, hanem a bangtan összes tagja jelen volt. Kissé félelem fogott el de igyekeztem nem kimutatni. Jin átvett engem JungKook-tól és egy asztalhoz ültetett le a tagok mellé Jiminnel szemben. 
-Miért hoztatok ide?-néztem a fiúra akinek nyilván nem tetszett hogy én szólalok meg először.
-Van számodra egy feladatunk. Holnap este hozd el Harat erre a címre és hagyd ott egyedül.-adott a kezembe egy cetlit amin a hely neve volt.
-Miért kell nektek Hara. Nem hagyom hogy bántsátok.-álltam fel hirtelen kilökve magam alól a széket.
-Ha nem teszed meg, akkor ezek a képek nyilvánosságra kerülnek.-tett elém pár fényképet amik láttán szemeim tágra nyíltak.
-Ezeket honnan szereztétek?-vettem kezembe az összeset.
-Az mindegy.-válaszolt lazán miközben elvette tőlem a képeket.
-Najó Jin vidd vissza DaHye-t a koliba, te pedig ha valakinek mersz szólni erről az egészről akkor véged.-mutatott rám Jimin. Most aztán hatalmas bajban vagyok...nem tehetem ezt Hara-val... de ha nem viszem oda akkor meg kitudja mikre lennének képesek. Először csak pár rossz diáknak gondoltam őket de nem...ők annál sokkal veszélyesebbek.

5.fejezet - Ez nem az én harcom lesz

~Bae DaHye~

Becsuktam az ajtót és próbálva elfelejteni a történteket mentem vissza a szobámba, ahol elterültem a hatalmas franciaágyon. Mély levegőt vettem és kicsit habozva de végül rávettem magam hogy felhívjam MinHo-t. Biztos vagyok benne hogy ki lesz akadva amiért még egyszer sem beszéltünk mióta itt vagyok. Lehet hogy tényleg haza kéne mennem hozzá. 

Megkerestem a számát és amint megtaláltam, fülemhez emeltem a készüléket. Egy percbe sem tellett már fel is vette.

-DaHye? Ugye nincsen semmi baj?-szólt bele kissé ideges hangnemben amiből már tudtam hogy várta hívásomat.

-Egy fura kiscsajon és pár perverz állaton kívül nincs semmi baj. Amúgy szia.-utalgattam Hara-ra és a fenyegetőző bangtanra mintha ő is ismerné őket.

-Tipikus egyetemisták....ha nincs semmi akkor miért hívtál?-kíváncsiskodott továbbá is az itteni életemről de nem mondhattam neki hogy a szobának amit kaptam elég furcsa története van és tiltani akarnak egy lánytól... aztán meg valaki futkos a szobámban. Ha ezeket tudná teljesen ki lenne akadva.

-Csak meggondoltam magam. Nem szeretnék egyetemre járni.-hazudtam neki szokás szerint a túlzott aggodalmaskodó énje miatt.

-Végre valami jó hír is a mai napon. De van egy kis....vagyis nagy probléma, Tokyo-ban vagyok a nővéremnél HyoRi-nál és nem mehetek el amíg itt nem teljesítjük a bérgyilkosi megbízásokat. Tudod hogy kell a pénz.-hallatszott hangján az igazság ami engem eléggé lehangolt. Kitudja meddig kell még itt szívnom...

-Értem...nyugi ki fogom bírni majd hívj ha jösz szia.

-Sajnálom DaHye igyekszem ahogy csak tudok és haza hozlak. Vigyázz magadra szia.-tettem le a telefont egy hatalmas sóhaj közepette. Remek...MinHo Tokyo-ban én meg össze vagyok zárva egy kollégiumba a bangtannal. Még két hét van hátra a szünetig úgyhogy fighting DaHye kitartás. 

Reggel úgy döntöttem nem megyek sehova és teljesítve JungKook kérését megpróbálok távol maradni Hara-tól.

~JungKook~

Nem hiszem el hogy DaHye nem tud távol maradni Hara-tól még a többszöri fenyegetésemre sem. Ha valamit megtud akkor ennek az egész tervnek lőttek. Egyszer elfogjuk mondani neki az igazságot de az a kegyetlen nap még nagyon messze van. 

-JungKook!-szólt utánam a vezér Jimin hyung akivel persze ott volt Hara is. jimin megpróbált bevágódni Hara-nal ami persze sikerült is, hátha így a kiscsaj mond neki pár érdekes információt DaHye-ről.

-Megvannak a képek?-vettem ki a telefont Jimin kezéből.

-Igen...tegnap este Hara bement a szobájába és készített pár képet a csajsziról zuhanyzás közben.-lökte arrébb magától a lányt mire ő csak ledöbbenten nézett maga elé.

-Ji..Jimin..-próbálta kinyögni a szavakat.

-Mi bajod van? Most jösz rá hogy csak azért kellettél hogy képeket hozz nekünk a barátnőcskédről.-köpte oda a színtiszta igazságot Jimin. Szájára győztes mosoly húzódott majd a telefont kezdte bámulni.

-Kihasznátál!-kezdte ütni Jimin mellkasát a lány, de ő minha meg sem érezte volna. Miután megunta szaladni kezdett de csuklójánál fogva vissza rántottam.

-Na idefigyelj, ha eljár a szád DaHye-nek akkor nem csak ő hanem te is mehetsz Bona után értetted?-szorítottam meg vékony csuklóját.

-JungKook szólj a többieknek hogy figyeljenek arra hogy a két lány még csak ne is tudjon egymáshoz szólni mert abból baj lehet.

~Choi HaRa~

Könnyeim arcom kezdték áztatni miközben gyors lépteim egy percre sem álltak meg egészen a kollégiumig. Életemben nem követtem még el ekkora hibát. Hagytam magam és megbíztam Jiminben pedig nem kellett volna...kitudja milyen hátsószándékaik vannak azokkal a képekkel. Nem kellett volna bemennem DaHye szobájába. 

Megtöröltem a szemeim és hosszú gondolkodás után sem tudtam rávenni magam hogy szóljak DaHye-nak. Tényleg jobb lesz ha távol maradok tőle. Ez nem az én harcom lesz, hanem az övé....ebbe nem szólhatok bele. 

Bona-nak köszönhetően mindent tudok a hét fiúról...és ezzel eggyütt DaHye sorsáról is...

~Bae DaHye~

Kezd sötétedni én pedig az egész napomat az ágyon fekve töltöttem. Lehet hogy az elkövetkezendő két hetet is így kéne, mert ma semmi baj nem történt. Nyugtomat azonban az ablakomon koppanó tárgy zavarta meg. Hirtelen rezzentem össze és ugrottam föl a hang irányába sietve. Kinyitottam és láttam személyesen JungKook és Taehyug állt odalent egy-egy kaviccsal a kezükben.

-Mit akartok?-hajoltam ki kicsit suttogásom közbe. Nem akarom hogy az egész koli előtti tér tőlem zengjen.

-Jimin küldött érted. Valami fontosat szeretne mutatni neked ugyhogy gyere.-nézett fel JungKook unottan. 

-Nem érdekel mit akar. Húzzatok innen!-válaszoltam flegmán mire két égető tekintet meredt rám. Lehet hogy nem ezt kellett volna válaszolnom. 

-Akkor kénytelenek leszünk bemenni érted.-indult el Tae ami engem egy cseppet sem érdekelt mert az ajtó zárva van. 

-Szerintem jobban teszed ha magadtól elindulsz szépen vagy én is meglátogatlak.-húzta perverz mosolyra száját amiből nekem már kezd elegem lenni.

-Zárt ajtón nem igazán jöttök be.-éltem bele magam hogy biztonságban vagyok mikor valaki......

-Ugye tudod hogy nyitva hagytad?-ragadott meg hátulrol Taehyung, majd vállára kapva indult el velem a kijárat felé. Kiabálni nem igazán volt merszem mert nem akarok feltünést kelteni. A fiú hátát kezdtem ütni de ő teljesen lazán vette az egészet és egy ideig nem reagált semmit.

-Ha így folytatod akkor mind a ketten lezakózunk a lépcsőről ugy tudod?-kaptam meg első figyelmeztetésemet arra, hogy hagyjam abba.

Az épületből kiérve JungKook röhögése fogadott minket mikor a fiú végre letett.
-Tessék itt vagyok. Hol van Jimin?-tártam szét karjaim kérdően.
-Gyere.-húztak maguk után a karomnal fogva mintha valami rabot vinnének.