7.fejezet - Az erdő mélyén

~Bae DaHye~

Tegnap szerencsére Jin hozott vissza a kollégiumba aminek szinte örülök is, bár egész úton egy szót sem szólt hozzám, nem mintha kéne. Az ablakomon kinézve látom hogy kezd sötétedni nekem pedig még Hara-val is beszélnem kénea ma estéről. Az ágyamon fekve veszem elő zsebemből a cetlit amit még Jimin adott. Ránézek és csak megállás nélkül olvasongatom újra és újra....fogalmam sincs hol lehet ez a hely de mindegy hisz taxival megyünk. 
Magamra kaptam egy sötét nadrágot és egy pulóvert, hosszú fekete hajamat pedig kiengedtem. Nem szeretnék túlságosan feltűnő lenni az éjszaka közepén. Minden bátorságomat összeszedve léptem ki a szobám ajtaján majd körülnéztem, nehogy valaki meglásson. Óvatosan zártam be magam után az ajtót amit kulcsra is fordítottam.
Hara szobája elé sétáltam és egy mély lélegzetvétel után kopogtam mire ő másodperceken belül előttem termett. 
-DaHye te mit keresel itt ilyenkor?-döbbent le rajtam végignézve. 
-Mindent elmagyarázok de most velem kell jönnöd.-fogtam meg csuklóját de ő egy szempillantás alatt rántotta ki kezeim közül.
-Nem lehet...mivan ha a bangtan megtudja hogy találkoztunk?-váltott komolyabb hangnemre mire rájöttem hogy mitől vagy inkább kiktől is fél ő ennyire.
-Amiatt ne aggódj. Bízz bennem.-mondtam egyre halkabban miközben felfogtam mit is művelek. Nem akarom oda vinni ezt a lányt..de muszály lesz.
-Rendben veled megyek de ezért magyarázattal tartozol.-zárta kulcsra az ajtót mire a lépcső felé indultunk. Másodpercek alatt értünk ki a koliból és az úton sikerült taxit fognunk. Azonnal beszálltunk én pedig leadtam a címet hogy hova vigyen minket, de a sofőr kérdőre vont.
-Biztosak vagytok benne hogy ide akartok menni? Eléggé veszélyes környék lányok.-fordult hátra hozzánk kissé furcsa de mégis aggódó tekintettel.
-Igen, és tudjuk.-dőltem hátra Hara-ra nézve aki még mindig a magyarázatomat várta.
-DaHye hová megyünk?-kezdett idegeskedni amit egyátalán nem tudott leplezni. Nem szívesen lennék a helyébe.
-Jimin adott egy címet hogy ma este érjem el valahogy hogy oda menny velem.-adtam oda neki is a kis cetlit.
-Te észnél vagy?-akadt ki teljesen a sírás szélén állva a rémülettől. Nem akarok rosszat neki de ő jelenleg biztosan azt hiszi.
-HaRa, azt mondták ha nem viszlek oda abból nagyobb bajunk is lehet. Nyugodj le, én végig ott leszek veled, de el kell bújnom mert amúgy meg ott kéne hagyjalak egyedül.-simogattam meg hátát mire ő megértette a helyzetet.
-Megérkeztünk.-szólt hátra a sofőr mire kiszálltunk és kifizettük a fuvart. Amint elhajtott körbe néztem és ettől a helytől még a gyomrom is görcsbe rándult.
Sötét utcák, gyanús alakok, ráadásul a város szélén vagyunk egy erdő mellett amibe egy földút vezet.
-DaHye te hol leszel?-tette keresztbe karjait maga előtt a szinte már remegő lány.
-Ott a két ház közötti sikátorban. És nyugodj le nem foglak itt hagyni.-indultam el az említett helyre ahol reméltem hogy nincs ott senki, és szerencsémre egy lélek sem volt jelen.
Pulóveremet jobban összecipzároztam, kapucnimat pedig magamra húztam hogy ha valaki meglátna kevésbé ismerjen fel. Az épület szürke és hideg falai mögül ellenőrizgettem Hara-t aki még mindíg egyedül álldogált teljesen védtelenül.

~Choi HaRa~

Miután DaHye elbújt egyedül maradtam az út és az erdő szélén. Soha nem jártam még a városnak ezen a részén de ha ennek vége akkor is igyekszem majd kerülni ezt a helyet. Pár perc álldogálás után egy fekete autó állt meg mellettem amitől pár lépést tettem hátrébb.

-És én még azt hittem nem lesz itt.-szállt ki a járműből Suga, majd a többiek is.

-Kivel jöttél?-nézett rám Jimin mire én tekintetem a földre szegeztem. Féltem a szemébe nézni és féltem az egész bandától is.

-DaHye-val...-suttogtam magam elé idegesen.

-Nézz a szemembe ha hozzám beszélsz.-parancsolt rám mire államnál fogva emelte fel fejemet.

-Jimin ott nem látom rendesen az utat, gyalog kell mennünk. Amúgy sincs messze.-mutatott az erdő felé Jin, miután látta hogy ott teljes a sötétség.

-Kapjátok össze a cuccokat és induljunk.-szólalt meg Jimin mire J-Hope és Rap Monster egy táskába kezdték pakolni az autó tartalmát.
-Hová visztek?-kérdeztem meg rögtön ahogy Jimin az erdő felé kezdett maga után húzni.
-Hmm....majd meglátod. Egyébként nem is értem miért basztalak át. Aranyos vagy amikor félsz.-simította meg arcomat egy lenéző nevetés kíséretében.
Egyre bentebb haladtunk az erdőben és minden egyes lépésnél nőtt a félelmem. A fiú magabiztosan ment mellettem. Gondolom ő már nem először jár itt. Menet közben eszembe jutott hogy húzhattam volna egy kicsit az időt hogy az autónál maradjunk ugyanis egy számomra biztonságot jelentő személy DaHye hátramaradt. Visszanézni nem volt lehetőségem mert tudtam hogy gyanút fognának. Bízok DaHye-ben és remélem tényleg nem hagy egyedül.

~Bae DaHye~

Megígértem Hara-nak hogy nem hagyom egyedül és ezt teljesíteni is fogom. Annak ellenére hogy az erdőbe mentek én pedig lámpa nélkül vagyok, követni kezdtem őket. Nem mehettem túl közel hozzájuk, de lemaradni se lett volna valami előnyös. Kellő távolságra haladtam mögöttük néha az egyik fa mögül a másik mögé rejtőzve. Lábam alatt minden lépés után faágak recsegtek, amiknek köszönhetőm biztosabb lettem abban hogy nem jár erre senki rajtuk kívül. Minimum tíz perc séta után egy faházhoz értünk ami kicsit sem tűnt elhagyatottnak. 

Mindenki bement én pedig ezt az alkalmat kihasználva a ház egyik ablaka alá guggoltam hallgatózni.

-JungKook menny és nézz körül van-e valaki a közelben.-szólalt meg Jimin mire az ütő is megállt bennem. A fiatalabb fiú lépteit hallottam meg a bejáratnál úgyhogy másodpercek alatt futottam a ház másik végébe. A letört ágak recsegéseinek köszönhetően nagyjából tudtam hogy hol jár de így sem volt szerencsém. Kinéztem a ház egyik sarkánál és JungKook alig pár méterrel állt előttem.