5.fejezet - Ez nem az én harcom lesz

~Bae DaHye~

Becsuktam az ajtót és próbálva elfelejteni a történteket mentem vissza a szobámba, ahol elterültem a hatalmas franciaágyon. Mély levegőt vettem és kicsit habozva de végül rávettem magam hogy felhívjam MinHo-t. Biztos vagyok benne hogy ki lesz akadva amiért még egyszer sem beszéltünk mióta itt vagyok. Lehet hogy tényleg haza kéne mennem hozzá. 

Megkerestem a számát és amint megtaláltam, fülemhez emeltem a készüléket. Egy percbe sem tellett már fel is vette.

-DaHye? Ugye nincsen semmi baj?-szólt bele kissé ideges hangnemben amiből már tudtam hogy várta hívásomat.

-Egy fura kiscsajon és pár perverz állaton kívül nincs semmi baj. Amúgy szia.-utalgattam Hara-ra és a fenyegetőző bangtanra mintha ő is ismerné őket.

-Tipikus egyetemisták....ha nincs semmi akkor miért hívtál?-kíváncsiskodott továbbá is az itteni életemről de nem mondhattam neki hogy a szobának amit kaptam elég furcsa története van és tiltani akarnak egy lánytól... aztán meg valaki futkos a szobámban. Ha ezeket tudná teljesen ki lenne akadva.

-Csak meggondoltam magam. Nem szeretnék egyetemre járni.-hazudtam neki szokás szerint a túlzott aggodalmaskodó énje miatt.

-Végre valami jó hír is a mai napon. De van egy kis....vagyis nagy probléma, Tokyo-ban vagyok a nővéremnél HyoRi-nál és nem mehetek el amíg itt nem teljesítjük a bérgyilkosi megbízásokat. Tudod hogy kell a pénz.-hallatszott hangján az igazság ami engem eléggé lehangolt. Kitudja meddig kell még itt szívnom...

-Értem...nyugi ki fogom bírni majd hívj ha jösz szia.

-Sajnálom DaHye igyekszem ahogy csak tudok és haza hozlak. Vigyázz magadra szia.-tettem le a telefont egy hatalmas sóhaj közepette. Remek...MinHo Tokyo-ban én meg össze vagyok zárva egy kollégiumba a bangtannal. Még két hét van hátra a szünetig úgyhogy fighting DaHye kitartás. 

Reggel úgy döntöttem nem megyek sehova és teljesítve JungKook kérését megpróbálok távol maradni Hara-tól.

~JungKook~

Nem hiszem el hogy DaHye nem tud távol maradni Hara-tól még a többszöri fenyegetésemre sem. Ha valamit megtud akkor ennek az egész tervnek lőttek. Egyszer elfogjuk mondani neki az igazságot de az a kegyetlen nap még nagyon messze van. 

-JungKook!-szólt utánam a vezér Jimin hyung akivel persze ott volt Hara is. jimin megpróbált bevágódni Hara-nal ami persze sikerült is, hátha így a kiscsaj mond neki pár érdekes információt DaHye-ről.

-Megvannak a képek?-vettem ki a telefont Jimin kezéből.

-Igen...tegnap este Hara bement a szobájába és készített pár képet a csajsziról zuhanyzás közben.-lökte arrébb magától a lányt mire ő csak ledöbbenten nézett maga elé.

-Ji..Jimin..-próbálta kinyögni a szavakat.

-Mi bajod van? Most jösz rá hogy csak azért kellettél hogy képeket hozz nekünk a barátnőcskédről.-köpte oda a színtiszta igazságot Jimin. Szájára győztes mosoly húzódott majd a telefont kezdte bámulni.

-Kihasznátál!-kezdte ütni Jimin mellkasát a lány, de ő minha meg sem érezte volna. Miután megunta szaladni kezdett de csuklójánál fogva vissza rántottam.

-Na idefigyelj, ha eljár a szád DaHye-nek akkor nem csak ő hanem te is mehetsz Bona után értetted?-szorítottam meg vékony csuklóját.

-JungKook szólj a többieknek hogy figyeljenek arra hogy a két lány még csak ne is tudjon egymáshoz szólni mert abból baj lehet.

~Choi HaRa~

Könnyeim arcom kezdték áztatni miközben gyors lépteim egy percre sem álltak meg egészen a kollégiumig. Életemben nem követtem még el ekkora hibát. Hagytam magam és megbíztam Jiminben pedig nem kellett volna...kitudja milyen hátsószándékaik vannak azokkal a képekkel. Nem kellett volna bemennem DaHye szobájába. 

Megtöröltem a szemeim és hosszú gondolkodás után sem tudtam rávenni magam hogy szóljak DaHye-nak. Tényleg jobb lesz ha távol maradok tőle. Ez nem az én harcom lesz, hanem az övé....ebbe nem szólhatok bele. 

Bona-nak köszönhetően mindent tudok a hét fiúról...és ezzel eggyütt DaHye sorsáról is...

~Bae DaHye~

Kezd sötétedni én pedig az egész napomat az ágyon fekve töltöttem. Lehet hogy az elkövetkezendő két hetet is így kéne, mert ma semmi baj nem történt. Nyugtomat azonban az ablakomon koppanó tárgy zavarta meg. Hirtelen rezzentem össze és ugrottam föl a hang irányába sietve. Kinyitottam és láttam személyesen JungKook és Taehyug állt odalent egy-egy kaviccsal a kezükben.

-Mit akartok?-hajoltam ki kicsit suttogásom közbe. Nem akarom hogy az egész koli előtti tér tőlem zengjen.

-Jimin küldött érted. Valami fontosat szeretne mutatni neked ugyhogy gyere.-nézett fel JungKook unottan. 

-Nem érdekel mit akar. Húzzatok innen!-válaszoltam flegmán mire két égető tekintet meredt rám. Lehet hogy nem ezt kellett volna válaszolnom. 

-Akkor kénytelenek leszünk bemenni érted.-indult el Tae ami engem egy cseppet sem érdekelt mert az ajtó zárva van. 

-Szerintem jobban teszed ha magadtól elindulsz szépen vagy én is meglátogatlak.-húzta perverz mosolyra száját amiből nekem már kezd elegem lenni.

-Zárt ajtón nem igazán jöttök be.-éltem bele magam hogy biztonságban vagyok mikor valaki......

-Ugye tudod hogy nyitva hagytad?-ragadott meg hátulrol Taehyung, majd vállára kapva indult el velem a kijárat felé. Kiabálni nem igazán volt merszem mert nem akarok feltünést kelteni. A fiú hátát kezdtem ütni de ő teljesen lazán vette az egészet és egy ideig nem reagált semmit.

-Ha így folytatod akkor mind a ketten lezakózunk a lépcsőről ugy tudod?-kaptam meg első figyelmeztetésemet arra, hogy hagyjam abba.

Az épületből kiérve JungKook röhögése fogadott minket mikor a fiú végre letett.
-Tessék itt vagyok. Hol van Jimin?-tártam szét karjaim kérdően.
-Gyere.-húztak maguk után a karomnal fogva mintha valami rabot vinnének.