11.Fejezet - Kiszámíthatatlan

~Bae DaHye~

Miután a földön ülve sikerült elaludnom, végül JungKook lökdösésére lettem figyelmes amire felébredtem. A velemszemben lévő ablakokon kinézve a döbbenet futott rajtam végig. Kint sötét volt, az iskola pedig csendes. Nem tudom mennyit aludhattunk de biztos hogy nem csak két óra volt.

Szemeimet megdörzsölve álltam fel hirtelen, mire egyensúlyon kissé elvesztve újból a falnak döltem.

-Hát, ez gyönyörű látvány volt, mint aki be van baszva.-röhögött rajtam Kook mire én csak szemeimet forgatva szó nélkül indultam a kijárat felé. Az ajtóhoz érve megpróbaltam kinyitni de meg sem mozdult.

-Be vagyunk zárva.-jelentettem ki könnyes egyszerűséggel tovább rángatva az ajtót.

-Miért van az hogy körülötted csak a baj van?-lökött arréb az ajtótól amit én egy megvető pillantással díjaztam.

-Miért van az hogy mindig bajba kerülök ha te körülöttem vagy?-kérdeztem vissza de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Válasz helyett elővette a telefonját és a beszélgetés alapján Jimint hívta majd elsétált. 

A sötét folyosókon kezdtem sétálgatni és keresni egy ablakot amin nincsen rács de semmi. A másodikon bezzeg egy ablakon sincs.....viszont onnan lejutni se lehet meghalás nélkül. Visszamentem a bejárat elé ahol JungKook ismét a földön foglalt helyet.

-Legalább holnap reggel lesz kifogásom hogy miért ne mennyek a kirándulásra.-ültem le egy másik falhoz.

-Jimin azt monda ha nincsenek itt fél órán belül akkor reggelig itt fogunk dekkolni.-túrt bele barna tincseibe ezzel kivezetve őket arcából.

-Addigra kétszer kiugrok a másodikról ezek miatt.-mutatta földszinti rácsos ablakokra.

-Vagy csinálhatnál valami jobbat is az öngyilkossági kísérleteid helyett.-állt fel lassan mire kezdett rajtam felülkerekedni a félelem.

-Mégis mit?-néztem fel rá kérdően majd karjaimnál fogva felrántott és a falhoz szorított. Kezei a fejem mellett szorították enyéimet és teste kezdett túlságosan is közel lenni.

-Lenne pár kérdés amit Jimin is szeretne feltenni neked de szerintem jobban jársz ha tőlem tudja meg a választ és nem tőled....mert ott helyben kinyirna téged. Szóval mit mondott neked Hara a 205-ös szobáról, Bona-ról?-éreztem meg a fiú forró lehelletét ajkaimon mintha ezzel akarná elérni hogy válaszoljak. De ha elmondom neki amit tudok akkor ő úgyis elmondaná Jiminnek és abból biztos nagy balhé lenne.

-Csak annyit mondott hogy vigyázzak hogy senki se tudja meg hogy enyém a 205-ös.-próbáltam hátrálni esélytelenül hisz a hideg fal akadályt jelentett számomra.

-Minket rohadtul nem tudsz átverni és kurvára elegem van ebből az egészből szóval mond el szépen miket tudsz ég hogy minnél hamarabb lezárjuk ezt az ügyet és nyugtunk legyen a srácokkal.-kezdett közeledni mire én fejemet oldalra fordítva próbáltam menekülni csókja elől miközbn azon kezdtem gondokodni hogy mégis milyen ügyet kéne végre lezárni? Miért van ennyi titkaa bangtannak és nekem mi közöm van ezekhez?

-Nem! Engedj el!-kiáltottam el magam miközben kezeimet próbáltam szabadságra bírni eredménytelenül.

-Akkor is kiszedem belőled az igazságot ha itt helyben meg kelljen dugjalak hozzá.-támadta le nyakamat amin néhol érzékeny tejfehér bőrömet   szívta meg. Rángatózni kezdtem szorításában de ereje ellen nekem semmi esélyen nem volt.

-JungKook hagyd abba ezzel nem érsz el semmit.-próbáltam a lelkére beszélni hátha elenged.

-Mond el mit tudsz?-váltott át ilyesztő hangnembe mire szemeimbe nézett és szorítása kezdett egyre erősebbé és fájdalmasabbá válni. Szótlanul vártam hogy történjen valami csoda de ő ezt csak egy hallgatásnak vette.

-Te akartad...-csúsztatta derekamra egyik kezét miközben továbbá is nyakamat csókolgatta végig. Érzékeny bőrömön nyomokat hagyva haladt egyre lejjebb mire felsőm szélénél megállt míg a másik keze egyenruhám szoknyájának a szélén állapodott meg. Magához közelebb húzva kezdte hátul a vékony ruhadarabot egyre feljebb tűrni.

-Most még le tudok állni ha elmondod a teljes igazságot de később már bármit is nyögsz ki nem fog érdekelni.-folytatta a játékot szoknyámmal miközben homlokát enyémnek döntötte.

Kiabálásra lettünk figyelmesek majd hangokat hallottunk a folyosókon felénk közeledve.

-Cseszd meg.-szidkozozódot a fiú elengedve engem mintha semmi sem történt volna.

-JungKook!-jelent meg a helység végén J-Hope.
-Te kussolsz a történtekről. Húzz innen.-mutatott rám fenyegetően mire kihasználva a pilanatott már szaladtam is a kijárat felé elhaladva a bangtan többi tagja mellett akik csak egy meglepődött pillantást vetettek rám.