~Bae DaHye~
Reggel eléggé korán ébredtem annak ellenére is hogy a tegnap este kicsit durvára sikeredett. Hatalmasat nyújtózkodva ültem fel az ágyon majd körülnéztem és arcomon a döbbenet kezdett sugározni. Magamra nézve pedig észre vettem hogy nem a saját ruháimban vagyok hanem csak egy hatalmas fekete pulóverben és fehérneműben.
-Végre felébredtél.-lépett be az ajtón JungKook teljesen nyugodtam. Gondolom már megszokta hogy lány van a szobájában, és azon belül az ágyában. A pulóver bár bő volt de nem elég hosszú és nem eleget takart.
Egy hirtelen jött mozdulattal magamra húztam a takarót majd megpróbáltam vissza emlékezni a tegnap történtekre, de csak halvány emlékeim voltak. Az utolsó pedig az hogy valami Hansol ide hozott. Bár nem értem miért pont JungKook-hoz.....
De mindegy köszönettel tartozok neki akkor is, hisz nem hagyott ott a sok érdekes állapotú ember között.
Fogalmam sincs lesz-e alkalmam még találkozni vele vagy hogy felismerném-e egyáltalán mert maszk volt rajta, de mindenesetre ha meglátom valami biztos beugrik róla.
-Nem kell takargatnod magad, én öltöztettelek át.-dobta mellém a saját ruháim amiket hatalmas foltok díszítettek. Nem emlékszek rá hogy hánytam volna...de ezek szerint igen.
-Tessék? Inkább dobtál volna be a szobámba.-néztem rá szinte égető tekintettel.
-Amilyen részeg voltál kinéztem volna belőled hogy a csukott ablakon esel ki.-nevette el magát miközben kiment a konyhába majd két bögrével tért vissza amik közül az egyiket a kezembe adta.
-Előbb még beszólogatni próbálsz, most meg hozol nekem kávét. Neked valami zavarod van?-vágtam vissza neki de ő csak szemeit forgatva nem is foglalkozott mondatommal.
-Ha végeztél fogd a cuccaid és indulj haza mint a többi diák.-kezdett bele megint a bunkózásba ami már engem cseppet sem érdekelt hisz remélhetőleg nem találkozunk többet mert itt hagyom a sulit.
Miután elfogyasztottam a másnaposságot elűző kávémat, az üres bögrét az asztalra téve álltam fel és elhagytam Kook szobáját.
A 205-be érve előkaptam a bőröndömet és az összes holmim bele pakoltam. Percekig fetrengtem rajta mire sikerült becipzároznom....nem értem MinHo-nak hogy sikerült mindent beleraknia férfi létére...
Még egy ideig a földön ülve pihentem ki az előbbi megerőltetéseket majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes mire azonnal négykézláb utána kaptam és felvettem.
-Igen?-szóltam bele miközben próbáltam felállni kényelmetlen és egyben nevetséges helyzetemből.
-Szia DaHye pár perc és ott vagyok érted, a koli előtt várlak majd.-hallatszott MinHo hangján hogy várja hogy újra találkozzunk.
-Rendben.-mosolyodtam el akaratom ellenére is mire letettem és bőröndömet megragadva indultam az ajtó felé. De nem is én lettem volna ha nem verek le valamit.
Egy leragasztott doboz volt az...ami a szekrény tetején volt teljesen a falig betolva egészen addig amíg én meg nem jelentem és le nem borítottam. Szerencsére nem borult ki a tartalma bár fogalmam sincs kié lehet mert az enyém biztos hogy nem....na mindegy én ezt most magammal viszem, tettem bele a sulis táskámba.
A szoba kulcsát felkapva hagytam el a helységet majd az ajtót magam után bezárva villámcsapásként ment át az agyamon hogy mennyi minden is történt ebben a kollégiumban.
Viszlát 205-ös szoba, és viszlát bangtan fordítottam el a kulcsot majd a folyosó végén a leadtam a portásnak aki amint meglátta rajta a számot, felnézett rám azzal a tipikus "te túlélted?" fejjel.
A lépcsőkön gyorsan de nehezen haladva értem le majd a kijáratnál ott álltak ők....
Magabiztos mentem tovább de tudtam hogy nem fognak szó nélkül hagyni.
-Még találkozunk Bona.-kacsintott rám Jimin szokás szerint azzal idegesítve engem hogy Bona-nak szólít.
-DaHye... Felfogtad? Nem tudom ki az a Bona de mostmár nem is érdekel.-legynitettem egyet mitsem törődve további mondani valójával. Ezt a csatát én nyertem.
Teljes nyugodtsággal haladtam tovább majd a kollégium elé érve megláttam MinHo-t az autónak támaszkodva akit azonnal letámadtam. Életemben nem örültem még neki ennyire, két hónap után már nagyon hiányzott, ráadásul alig vártam hogy elmehessek innen és hát ez a nap is el jött.
-Na milyen volt? Amúgy soha többé nem maradhatsz tőlem távol ennyi ideig.-szegezte le miközben magáhokz szorított én pedig fejemet vállára döntve viszonoztam.
-Rémálom volt.-nevettem el magam miközben ölelkezésünket megszakítva a bőröndömet a csomagtatrtóba tette majd autóba szálltunk.
Az egész utat végig beszéltuk és nevetgéltük, senkivel sem tudom ilyen jól érezni magam mint MinHo-val. Igaz hogy két személyisége van ráadásul az egyik egy kegyetlen maffiózó a másik pedig a védelmezőm és egyben a legjobb barátom.
Miután haza értünk kipakoltuk a cuccaim majd MinHo áthívta pár haverját akik persze egyben az emberei is a maffia miatt.
A szobámban az ágyon üldögélve pakolásztam és utoljára a táskámat hagytam amibe a doboz volt. Fekete táskám cipzárját lassan kihúztam majd tartalmat konkrétan az ágyamra borítottam.
A dobozt vettem először kezembe és a ragasztót kezdtem róla lehámozni hogy megtudjam mi az.
A tetejét leemelve pár lemezt és egy nyakláncot találtam benne ami pontosan olyan volt mint amilyet anyám viselt a halála napján. Kezembe véve kezdtem jobban szemgyre venni az ékszert de ez nem tartott sokáig mert a bejárati ajtón valaki kopogott.
-DaHye légyszives!-kiabált MinHo a fürdőből jelezve hogy nyissan ki az ajtót.
-Te haverjaid te engedd be őket!-sztam vissza hisz még rengetek cuccomat el kell pakolnom és szeretnék vele végezni.
Ha nem fogod magad és nyitsz ajtót akkor törölköző nélkül megyek be érted a szobába és ölbe kapva viszlek a a bejárathoz.-hallottam hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja mire azonnal kaptam magam és rohantam is az ajtóhoz. MinHo jól néz ki meg minden....de azért kíméljen ezektől a látványoktól. Néha kikészít a perverzségeivel.
A bejárathoz érve azonnal nyitottam is az ajtót és három rég nem látott emberével találtam szembe magam akikket én már egy éve nem is láttam pedig nagyon szeretem őket. Nekem az egész maffia szinte egy új családot jelent.
Lefagyva álltam a három fiú Taeyang, WonHo és JiYong előtt akiket már akkor ismertem őket és jó barátságban voltam velük mikor még a szüleim voltak a vezérek.
-Ugye még megismersz minket?-szólalt meg TaeYang egy tipikus félmosoly kíséretében mire én csak lefagyva álltam tovább mire ők nevetésben törtek ki.
-Hiányoztál csajszi!-estek nekem szó szerint amiből egy hatalmas csoportos ölelés lett.
-Ezt nem hiszem el.-fogtam fejemet a döbbenetségtől miközben végigfutott az agyamon hogy MinHo-n kívül ők voltak még mellettem és ők védelmeztek engem...ráadásul JiYong már 15 éves korom óta vigyáz rám a maffiában mert apám kedvence volt és rá bízott engem a legtöbbször amígy MinHo nem csatlakozott hozzánk.
-Tudtam hogy örülni fogtok egymásnak. Szinte már tesvérek voltatok annyira imádtátok egymást ti így négyen.-jelent meg egy mosoly kíséretében MinHo vizes hajjal.
-Öten, ugyanis te is közénk tartozol.-javította ki WonHo. El sem hiszem hogy újra eggyütt lehetek velük. Igaz hogy a szüleim MinHo előtt még az ő lelkükre kötötte hogy vigyázzanak rám a másik maffiával szemben de miután csak MinHo-ra voltam bízva ők még akkor is ott voltak mellettem....hihetetlen hogy a szüleim egy teljes maffiára bíztak engem már 15 éves koromban és egy taggal sem beszélhettem, viszont a haláluk után MinHo-nak köszönhetőn mindenkit megismertem a maffiából de ők öten a szinte a barátaimmá és családommá váltak akiket szeretek.
-Most hogy mindenki itt van, van számotokra egy ajánlatom...-csapta össze tenyereit MinHo amiből már mindenki tudta hogy valami váratlant fog velünk közölni.
-Ha végeztél fogd a cuccaid és indulj haza mint a többi diák.-kezdett bele megint a bunkózásba ami már engem cseppet sem érdekelt hisz remélhetőleg nem találkozunk többet mert itt hagyom a sulit.
Miután elfogyasztottam a másnaposságot elűző kávémat, az üres bögrét az asztalra téve álltam fel és elhagytam Kook szobáját.
A 205-be érve előkaptam a bőröndömet és az összes holmim bele pakoltam. Percekig fetrengtem rajta mire sikerült becipzároznom....nem értem MinHo-nak hogy sikerült mindent beleraknia férfi létére...
Még egy ideig a földön ülve pihentem ki az előbbi megerőltetéseket majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes mire azonnal négykézláb utána kaptam és felvettem.
-Igen?-szóltam bele miközben próbáltam felállni kényelmetlen és egyben nevetséges helyzetemből.
-Szia DaHye pár perc és ott vagyok érted, a koli előtt várlak majd.-hallatszott MinHo hangján hogy várja hogy újra találkozzunk.
-Rendben.-mosolyodtam el akaratom ellenére is mire letettem és bőröndömet megragadva indultam az ajtó felé. De nem is én lettem volna ha nem verek le valamit.
Egy leragasztott doboz volt az...ami a szekrény tetején volt teljesen a falig betolva egészen addig amíg én meg nem jelentem és le nem borítottam. Szerencsére nem borult ki a tartalma bár fogalmam sincs kié lehet mert az enyém biztos hogy nem....na mindegy én ezt most magammal viszem, tettem bele a sulis táskámba.
A szoba kulcsát felkapva hagytam el a helységet majd az ajtót magam után bezárva villámcsapásként ment át az agyamon hogy mennyi minden is történt ebben a kollégiumban.
Viszlát 205-ös szoba, és viszlát bangtan fordítottam el a kulcsot majd a folyosó végén a leadtam a portásnak aki amint meglátta rajta a számot, felnézett rám azzal a tipikus "te túlélted?" fejjel.
A lépcsőkön gyorsan de nehezen haladva értem le majd a kijáratnál ott álltak ők....
Magabiztos mentem tovább de tudtam hogy nem fognak szó nélkül hagyni.
-Még találkozunk Bona.-kacsintott rám Jimin szokás szerint azzal idegesítve engem hogy Bona-nak szólít.
-DaHye... Felfogtad? Nem tudom ki az a Bona de mostmár nem is érdekel.-legynitettem egyet mitsem törődve további mondani valójával. Ezt a csatát én nyertem.
Teljes nyugodtsággal haladtam tovább majd a kollégium elé érve megláttam MinHo-t az autónak támaszkodva akit azonnal letámadtam. Életemben nem örültem még neki ennyire, két hónap után már nagyon hiányzott, ráadásul alig vártam hogy elmehessek innen és hát ez a nap is el jött.
-Na milyen volt? Amúgy soha többé nem maradhatsz tőlem távol ennyi ideig.-szegezte le miközben magáhokz szorított én pedig fejemet vállára döntve viszonoztam.
-Rémálom volt.-nevettem el magam miközben ölelkezésünket megszakítva a bőröndömet a csomagtatrtóba tette majd autóba szálltunk.
Az egész utat végig beszéltuk és nevetgéltük, senkivel sem tudom ilyen jól érezni magam mint MinHo-val. Igaz hogy két személyisége van ráadásul az egyik egy kegyetlen maffiózó a másik pedig a védelmezőm és egyben a legjobb barátom.
Miután haza értünk kipakoltuk a cuccaim majd MinHo áthívta pár haverját akik persze egyben az emberei is a maffia miatt.
A szobámban az ágyon üldögélve pakolásztam és utoljára a táskámat hagytam amibe a doboz volt. Fekete táskám cipzárját lassan kihúztam majd tartalmat konkrétan az ágyamra borítottam.
A dobozt vettem először kezembe és a ragasztót kezdtem róla lehámozni hogy megtudjam mi az.
A tetejét leemelve pár lemezt és egy nyakláncot találtam benne ami pontosan olyan volt mint amilyet anyám viselt a halála napján. Kezembe véve kezdtem jobban szemgyre venni az ékszert de ez nem tartott sokáig mert a bejárati ajtón valaki kopogott.
-DaHye légyszives!-kiabált MinHo a fürdőből jelezve hogy nyissan ki az ajtót.
-Te haverjaid te engedd be őket!-sztam vissza hisz még rengetek cuccomat el kell pakolnom és szeretnék vele végezni.
Ha nem fogod magad és nyitsz ajtót akkor törölköző nélkül megyek be érted a szobába és ölbe kapva viszlek a a bejárathoz.-hallottam hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja mire azonnal kaptam magam és rohantam is az ajtóhoz. MinHo jól néz ki meg minden....de azért kíméljen ezektől a látványoktól. Néha kikészít a perverzségeivel.
A bejárathoz érve azonnal nyitottam is az ajtót és három rég nem látott emberével találtam szembe magam akikket én már egy éve nem is láttam pedig nagyon szeretem őket. Nekem az egész maffia szinte egy új családot jelent.
Lefagyva álltam a három fiú Taeyang, WonHo és JiYong előtt akiket már akkor ismertem őket és jó barátságban voltam velük mikor még a szüleim voltak a vezérek.
-Ugye még megismersz minket?-szólalt meg TaeYang egy tipikus félmosoly kíséretében mire én csak lefagyva álltam tovább mire ők nevetésben törtek ki.
-Hiányoztál csajszi!-estek nekem szó szerint amiből egy hatalmas csoportos ölelés lett.
-Ezt nem hiszem el.-fogtam fejemet a döbbenetségtől miközben végigfutott az agyamon hogy MinHo-n kívül ők voltak még mellettem és ők védelmeztek engem...ráadásul JiYong már 15 éves korom óta vigyáz rám a maffiában mert apám kedvence volt és rá bízott engem a legtöbbször amígy MinHo nem csatlakozott hozzánk.
-Tudtam hogy örülni fogtok egymásnak. Szinte már tesvérek voltatok annyira imádtátok egymást ti így négyen.-jelent meg egy mosoly kíséretében MinHo vizes hajjal.
-Öten, ugyanis te is közénk tartozol.-javította ki WonHo. El sem hiszem hogy újra eggyütt lehetek velük. Igaz hogy a szüleim MinHo előtt még az ő lelkükre kötötte hogy vigyázzanak rám a másik maffiával szemben de miután csak MinHo-ra voltam bízva ők még akkor is ott voltak mellettem....hihetetlen hogy a szüleim egy teljes maffiára bíztak engem már 15 éves koromban és egy taggal sem beszélhettem, viszont a haláluk után MinHo-nak köszönhetőn mindenkit megismertem a maffiából de ők öten a szinte a barátaimmá és családommá váltak akiket szeretek.
-Most hogy mindenki itt van, van számotokra egy ajánlatom...-csapta össze tenyereit MinHo amiből már mindenki tudta hogy valami váratlant fog velünk közölni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése