15.Fejezet - Végezz vele

~Bae DaHye~

A srácokkal a kanapén ülve vártuk hogy MinHo végre megszólaljon hogy mi a meglepetés, de egyszerűan fogta magát és a szobájába indult azt állírva hogy keres valamit.

Lábaimat kereszbe téve dőltem hátra WonHo és Taeyang között míg ők kérdő tekintettel néztek rám.

-Alig várom hogy kibökje mit akar. MinHo mindig is tele volt meglepetésekkel.-törte meg a csendet JiYong.

-Amúgy ti hogy kerültetek ide? 16 éves korom óta nem láttalak titeket. Hol voltatok?-pillantottam végig mindenkin.

-A szüleid tragédiája után a másik maffia nem csak téged, hanem MinHo nővérét is üldözőbe vette úgyhogy Tokyo-ba küldött minket hogy segítsünk a testvérének, de most kaptunk egy nüzenetet hogy újra csak te vagy a célpont.-emelte ki WonHo a "csak te" részét mondatának mire térdére támaszkodva összekulcsolta kezeit.

-Kezd elegem lenni hogy mindenki miattam van veszélybe...nem titeket üldöznek hanem engem. De mégis ti küzdötök ellenük és keresitek őket évek óta.-hajtottam le fejemet miközben végig gondoltam hogy az egész helyzet az én hibám.

-Nem a te hibád. Hidd el a maffia tagjai voltak már sokkal nagyobb veszélyben is. Te meg nem vagy vészes rád könnyű vigyázni. Szinte mát a hugunk vagy.-mosolygott JiYong miközben próbálta minden bűntudatom elhesegetni.

-Srácok! Jah meg DaHye.-esett le majdnem a lépcsőn MinHo kezében pár papír szerű akármivel.

-Te miért is vagy ilyen boldog.-fordult hátra röhögve WonHo mintha még soha nem látta volna ilyennek. Mondjuk megértem hisz MinHo általában komoly és szívtelen tud lenni ha az embereivel van de most kivételesen teljesen más.

-Nah bökd ki mi a meglepetés ha már több órán keresztül utaztunk ide.-dőlt hátra Taeyang.

-Mivel már nem kell vissza mennetek Tokyo-ba, ráadásul DaHye védelmezésében is szükségem van a segítségetekre, na meg persze ennyire imádja itt egymást mindenki. Mit szólnátok ha ide költöznétek, holnap pedig megünnepelnénk és Los Angelesbe mennénk pár napra? Már mindent elterveztem amíg a csajszi a koliba volt.-vette elő az öt repülőjegyet mire mindenkin látszódni kezdett a hírnek köszönhető öröm és megdöbbentség.

-Mindig is tudtam hogy őrült és hirtelen jött terveid vannak de ez mindenen túl tesz. Nem vagyok buzi de szeretlek MinHo én biztos elfogadom az ajánlatod úgyhogy készülj fel hogy velünk fogsz élni. Csak nehogy megbánd.-állt fel Taeyang egy haveri ölelésre mondandója közben.

-Akkor mától mi öten lakótársak vagyunk. De úgy tudom három szobás a lakás.-vonta fel egyik szemöldökét JiYong, várva a választ hogy ezt hogy fogjuk megoldani.

-Nem lesz gond. Amúgy holnap egy újabb rég nem látott haver is ide költözik és ő is velünk jön kiruccanni. Biztos vagyok benne hogy emlékeztek rá és örülni fogtok neki, hajnalba ér ide. Bár DaHye még nem ismeri szerintem.-nezett rám reakciómat várva de inkább csendben maradtam egy darabig.

-Majd holnap megismerem, inkább az a probléma hogy három szoba hat ember az állás.-nevettem el magam hisz biztos hogy én egyiket se vállalom szobatársamnak úgyhogy remélem valamelyik gyorsan biszexuálissá válik és önként osztoszkodnak majd egy ágyon.

-Ezt majd máskor megbeszéljük. Inkább menjünk pakolni. Vagyis inkább csak te meg én mert a többieknek még a bőröndbe van a cuccuk.-fogta meg a kezem MinHo majd a kanapéról felrántva kezdett az emelet fele húzni.

~Park Jimin~

Pár napja már itthon vagyunk a srácokkal azaz eredetileg Nam lakásán a város legforgalmasabb reszén. Ugyanis itt van a legtöbb bár, night club, szórakozóhely, díler, kereskedő és még egyéb ilyen heyek és személyek akikre nekünk szüksegünk van.

-Jimin.-jelent meg szobám ajtajában az egyik emberem Hansol, akit még két évvel ezelőtt fogadtam fel egy feltétellel. De ez most nem lényeges.

-Te mit keresel itt ilyen későn. Máris indulsz?-fordultam hátra hogy szemébe nézhessek hisz pontosan tudom hova megy és amint vissza tér teljesíteni tudjuk feladatunkat. 

-Igen. Azt mondtam nekik hajnalba ott vagyok.-kapkodta a cuccait.

-Csak vigyázz nehogy megtudják kivel is vagy. És végezz vele. A csajt meg a többit hagyd rám-húztam félmosolyra számat ezzel azt éreztetve hogy már most megnyertem ezt a maffia háborút.

-Soha nem fognak rájönni. Na én mentem.-vette vállára táskáját mire kirohant és már motorja hangját kezdtem hallani távolodóan egyre halkabban.

Hansol az egyik leghasznosabb emberem hisz amikor hozzánk került már alapból egy kegyetlen árulóként érkezett egyenesen tőlük....