3.fejezet - 205-ös szoba

~Bae DaHye~

-Mert az a szoba a Bonáé volt.-nézett szemeimbe mintha olyan nagy baj lenne. De fogalmam sincs miért.

-Ezt nem értem, nekem mitől kéne tartanom?-ráztam meg fejemet zavarodottan a lányra nézve aki látszólag védeni akar valamitől.

-Az eltünése napján a diákok egy levelet találtak a szobában amin az a kérdés állt hogy "ki lesz a következő"? Azóta mindenki azt hiszi hogy a 205-ös szoba következő tulajdosa, arra a sorsra van ítélve mint Bona. De ez is csak pletyka...ha valaki megtudja hogy jelenleg te laksz benne, teljesen rád lesznek szállva.-vette kezébe a kulcsot majd könnyed mozdulattal ölembe dobta.

-Szerintem nem kéne titkolnom hogy enyém a 205-ös de, a kedvedért igyekezni fogok. Na de mennem kell.-próbáltam nyugtatgatni hogy ebből semmi baj nem lehet majd felálltam és az kijárat felé vettem az irányt Hara szobájából. A folyosóra érve tudatosult bennem hogy a nap már lement és helyét a hold vette át. Becsuktam magam mögött az ajtót majd lassú léptekkel haladtam el az ablakok mellett néha-néha a kollégium udvarára pillantva. A szobán elé érve visszagondoltam Hara szavaira és egy hatalmas levegővétel után a kulcsot a zárba helyezve elfordítottam. Amint bementem az ágyra vetettem magam kezemben a telefonommal  ami 23:34-et mutatott. A bőröndömből kerestem elő a pizsamám ami egy bő felsőből és egy rövidnadrágból állt. Holnap muszály lesz bepakolnom a szekrénybe mert így alig találok meg valamit. 

Befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót és szerencsére hamar álomba merültem.

*másnap*

Ez az első tanítási napom de máris unom ezt az egész helyzetet. Az asztalon könyökölve várom az angyalok hangját ami nálam a kicsengetést jelenti. Ránézek Hara-ra aki biztos vagyok benne hogy úgy van ezzel az egész helyzettel mint én. 

A csengőre felfigyelve mindenki pakolni kezd és elhagyják a termet. 

-Sziasztok. Remélem ti nem lesztek ott a buliban.-állt meg előttem az egyik ri*anc  Tiffany akivel már párszor összefutottam.

-Mégis hol?-tártam szét karjaim homlokomat ráncolva. Kezdem unni hogy sosem hagynak szó nélkül.

-Szóval nem. Mondjuk igazatok van, kislányoknak ágyban a helye.-mosolygott önelégülten otthagyva minket.

-Ott leszünk...-suttogtam magam elé miközben ördögi félmosollyal indultam vissza a koliba.

-DaHye ezt felejts el! Tudot te milyen emberek járnak oda? Köztük a bangtan is...-csuklott el a hangja. 

-Akkor megyek egyedül.-értünk "haza" majd kipakoltam a cuccaim és előkészítettem a ruháim az estére.

-Ezt még bánni fogom de veled megyek.-adta fel végre Hara. Tényleg nagyon tart az oda járó emberektől de mi baj lehetne....

-Mentem készülődni.-hagytam el a lány szobáját áttérve a 205-be.

A fűrdőt vettem célpontba majd ruháimat levetve a zuhany alá álltam. Ebben a pillanadtban a meleg víz nyugtatóként hatott rám a mai nap után, aminek még közel sincs vége.

A tükör elé álltam majd szárazra töröltem bőrömet. A szobában egy rég nem látot fekete miniruhám volt előkészítve aminek egyik oldala végig fűzős volt. Ehez pedig egy szintén fekete magassarkú. Körülbelül ebben a cipőben vagyok akkora mint egy átlagos magasságú csaj....

Öltözékemet egy rózsaszín árnyalatú rúzzsal és egy kis füstös szemfestékkel dobtam fel. Voltam már hasonló bulikban ahol kétszer ilyen durván öltözködnek a lányok mint most én. Kiváncsi vagyok Hara mit hozott ki magából.
Már pár perce az ajtaja előtt várok rá mire végre elkészült. Az ajtót kinyitva egy piros miniruhás sminkelt lány állt előttem fekete harisnyában.
-DaHye muszály mennünk?-nyavajgott Hara.
-Igen.-fogtam meg a csuklóját és magam után kezdtem húzni.
A szórakozóhelyre érve kicsit szétnéztünk és leültünk a bárpulthoz. A fények miatt alig lehetett felismerni bárkit is. Egy kis hangulat fokozóként kértünk italt amit hamar kivégeztünk. Nem gondoltam volna hogy Hara-nak már ennyi is meg fog kicsit ártani.
-Ööhm..Hara-szóltam rá, de mintha csak nem is léteznék. A terem másik végében ülő hét srácot bámulta főleg Jimint.
-Nem vagy normális te lány...-csettintettem egyet arca előtt ezzel vissz hozva őt a valóságba.
-Miért nézed őt annyira? Azt hittem gyűlölöd mindegyiket.-húztam az agyát.
-Gyűlölöm is....de Jimin valahogy más. Ő az úgymond vezére annak a hat baromnak, és az emberek bántalmazását mindíg a tagokra hagyja.-mosolyodott el magában.
-Akkor figyelj csajszi épp ide tart.-nevettem el magam látva a reakcióját.
-Hát ti itt?-hallottklam egy fiú hangját majd felnéztem és láttam hogy Jimin volt az. Hara ereiben a vér is megfagyott én pedig nyugodtan vártam a további fejleményeket. Hátra dőlve iszogattam tovább az alkohol tartalmú italt félig keresztbe tett karokkal. Hara megszólalni sem tudott úgyhogy muszály volt javítanom a helyzetén.

 

-Kapsz két percet hogy elhúzz innen.

-Örömmel, de ő velem jön.- Fogta meg Hara kezét ezzel felállitva a lányt.

-Na azt már nem..keress magad egy kurvát akad itt pár.-bicentettem fejemmel a három gyönyörűség felé akik épp a bangtan többi tagja körül tették magukat.

-Előttem is van egy.-hajolt felém a fiú szinte égető tekintettel.
-Minek jöttél ide?-kérdeztem a lehető legflegmábban.
-Hogy közöljem veled hogy JungKook már egyszer megmondta hogy ne bízz Hara-ban A következő figyelmeztetésnek következményei lesznek..-hajolt felém minha próbálna rámijeszteni. Miért akarnak ennyire távol tartani ettől a szerencsétlen lánytól.
-Jimin!-szólt ide Tae mire az említett végre itt hagyott minket.
-Én húzok innen.-indult el Hara de amint tettepár lépést előttem majden zakózott egyet.
-Várj veled megyek....nehogy Jimin utánad mennyen és megfektessen.-nevettem el magam ami neki egyáltalán nem tetszett.

Miután a részeg Harát sikerült felszenvednem a negyedik emeletre és ágyba tenni, úgy döntöttem én sem megyek már vissza hisz már majdnem mindenki a koliba van. Sokan járkálnak a folyosókon aminek köszönhetően nem tudok bemenni a szobámba mert megtudják hogy az enyém....
Legalább tíz percet sétálgattam mire mindenki eltűnt végre. az ajtót készültem bezárni mikor valamire vagy valakire figyelmes lettem.
-Szóval a 205-ös a tiéd...-kaptam hátra a tekintetem.
-JungKook.-dermedtem le teljesen visszaemlékezve Hara szavaira.
-Gondolom most nem kéne elmondanom senkinek ugye?-lépett hozzám vészesen közel.
-Tudom hogy holnap az egész suli ezen lesz.-mentem volna be a szobába de ő csuklómnál fogva rántott vissza és a falhoz lökött. Kezeit fejem mellett két oldalt pihentette, teljesen felkészülve arra hogy menekülni próbálnék. Aminek így semmi értelme.
-Kössünk alkut.-vezette le kezeit oldalamon egészen a rövid ruhám széléig.
Közeledni kezdett míg ajkaival nyakamhoz nem ért. Csókolgatni s néhol szívni kezdte érzékeny bőrömet....ennek nem lesz jó vége.
-Mi az alku?-suttogtam idegesen miközben mellkasánál fogva löktem el magamtól.