2.fejezet - Rémálom

~Bae DaHye~

A fiú egyre inkább csak közeledett a hangulat pedig kezdett   feszültté válni körülöttünk. Ránéztem Hara-ra akin tisztán látszott hogy tudja ebből még bajunk lesz. 

-Fogjátok le.-mondta határozottan a fiú, mire a másik kettő erősen megragadta Hara karjá és elrántották mellőlem. A lány felszisszent és szabadulni próbált de esélye sem volt ellenük. Tekintete hol fogvatartóira, hol pedig rám szegeződött.

-Mit akarsz már megint JungKook?-kérdezte idegesen a lány mire kezeit kirántotta a két fiú szorításából.

-Neked nincs megengedve ez a hangnem velem szemben kicsilány.-nevetett gúnyosan mire a kezében tartogatott pohár tartalma egy részét egyenesen a lány hajába öntötte. Majd szemrebbenés nélkül ivott bele a fekete kesernyés ízű italba. Nem bírtam ezt tovább tétlenül nézni és úgy éreztem tennem kell valamit. JungKook-ot vállánál fogva magam felé fordítottam amit egy hatalmas pofon követett. Látszólag nem tetszett neki amit tettem ezért keze ökölbe szorult, lélegzete pedig felgyorsult. Arca pirosas árnyalatot kezdett felvenni amiben a düh is lényegesen közrejátszott.

-JungKook hagyd.-szólalt meg az egyik barátja.

-Még találkozunk.-lépett közelebb majd arcomba lógó tincsemet gyengéd mozdulattal simította fülem mögé. Homlokunk egymásnak ütközött, számon már éreztem forró lehelletét de mellkasánál fogva ellöktem magamtól. Hara mondta hogy csak játszadozik a lányokkal hát velem nem fog.

-Úgy látszik te fogod átvenni a kis Bona helyét. Emlékeztetsz rá...nagyon hasonlítotok. Ha jót akarsz magadnak ne állj szóba az olyanokkal mint Hara. -mondta komoly hangnemben kissé lehajolva hozzám amit már kezdtem fenyegetésnek érezni.
-Miért? Ki az a Bona és mi történt vele?-tártam szét karjaim kérdően. De válasz helyett inkább hátat fordított és ott hagyott.

A nagy vita közepette észre vettem hogy Hara eltűnt. A mosdó felé vettem az irányt gondolva hogy a hajából próbálja kimosni az italt. Igazam volt.
-Hara magyarázattal tartozol.-kaptam ki kezéből a vizes rongyot majd haját keztem vele tisztogatni hogy ne kelljen itt lennünk holnap reggelig.
-A koliban mindent elmondok amit szabad gyere.-fogta meg a csuklómat ezzel kirángatva engem a kis helységből.
Hogy értette JungKook hogy én fogom átvenni Bona helyét? Egyáltalán ki az a lány? Még csak ez az első napom de máris túl sok bajba keveredtem...ha ezt Lee MinHo tudná engem tuti kinyirna és haza vinne. Mondjuk örülnék neki mert nem azért jöttem egyemre mert tanulni szeretnék.....csupán a szüleim egyik kérése volt tőlem hogy vigyem valami az életben. És én teljesíteni fogom a kérésüket. Kibírom ezt a pár hónapot ami még hátra van a suliból.
Fáradtan dőltünk le a szobámban majd miután láttam hogy Hara kezd egy kicsit megnyugodni, újra kérdeződködni kezdtek.
-Hara honnan ismered őket és miért bánnak így veled? Ráadásul ki az a Bona akihez JungKook annyira hasonlítgatott engem?-tettem fel kérdésemet felhúzott szemöldökkel.
-Az egész két éve kezdődött. Bona az előtted lévő lakótársam volt. A suliban rengeteg pletykát terjesztettek róla ami miatt mindenki bántotta. Főleg a bangtan....majd Bona egyik napról a másikra eltűnt és soha többé nem látta őt senki.-teltek meg könnyekkel a lány szemei majd hagyta hogy a cseppek utat törjenek maguknak és végig gördüljenek arcán. Ledöbbent arcal hallgattam végig amiket az imént Hara mondott.
 Ez a suli kezd egyre inkább furává válni...de valami nem hagy nyugodni. Mi történt vele? Kik is valójában a bangtan tagjai? Nekik mi közük lehet ehez? Ez az egész akárcsak egy rémálom. Még csak ma ismertem meg Hara-t de tudom hogy ő nem ezt érdemli, ki fogok állni mellette bármi is történjék.
-És nekem ezekhez van valami közöm?
-Téged csak azért szúrtak ki mert hasonlítasz Bona-ra. És DaHye, igyekezz hogy senki se tudja meg hogy tiéd a 205-ös szoba. Csak akkor menj be és ki amikor nem látja senki hogy jelenleg ott élsz.-váltotta komolyra a szót mintha csak az életem múlna ezen.
-Mégis miért?-néztem rá kérdően kissé furcsállva hogy mi lehet az oka. Nem értem miért lenne gond ha tudná valaki.
-Mert az a szoba....