2016. április 8., péntek

1.fejezet - A Bangtan

~Bae DaHye~

Reggel a telefonom idegesítő csörgésére ébredtem. Kimásztam az ágyamból majd a nappalit céloztam meg lassú lépteimmel és kezemben a hangos tárggyal.
-Elárulnád hogy minek hívsz fel telefonon mikor alig húsz méterre vagyok tőled az emeleten?-nézek MinHo-ra aki végre leteszi telefonját és szólásra nyitja száját. Latszólag nagyon jól szórakozik rajtam.
-Jó reggelt.-mosolyog önelégülten minta eddig semmit se csinált volna. Most komolyan így akart felébreszteni? Mondjuk tőle már teljesen megszokott hogy mindent másképp csinál mint a normális emberek.
-Cuccaid a kocsiban, élkészültem, már csak rád várok. Úgy nézel ki mint egy hajléktalan.-nevette el magát végignézve pizsamámat és több ezer felé álló hajamat. A tükör elé rohanva felmértem mekkora a kár és kiderült hogy súlyosabb mint ahogy én azt gondoltam volna.
-Ha ok nélkül szóltál volna be akkor már halott lennél, de igazad van szóval megúsztad Lee MinHo!-hangsúlyoztam ki a nevét gúnyosan egy kis mosollyal az arcomon. 
Fél órába sem tellett elkészülnöm és már kocsiban is voltunk. Az út szokás szerint nem telt csendesen mivel az egészet sikerült végig beszélnem. 
-Megérkeztünk.-szálltunk ki egyszerre majd bőröndömet kezembe adva köszöntünk el egymástól.
-Ha bármi van vagy gyanús alakokat veszel észre azonnal hívj.-mutatta megint az aggódó és komoly oldalát.
-Nyugi itt biztos nem fognak rám találni.-forgattam meg szemeimet látva milyen fontos neki a biztonságom. És amúgy is, tudok vigyázni magamra.
-Úgy legyen. Szia.-öleltük meg egymást majd végignéztem ahogy autóba száll és elhagyja a területet.
Megfordultam és az egyetem hatalmas szürke épületével találtam szembe magam. Az udvar diákokkal van tele akik csoportosan sétálgatnak és egymás közt beszélgetnek. Valakinek tankönyv de leginkább telefon vagy éppen cigaretta lóg a kezében. Eléggé furcsán érzem magam amiatt hogy mindenki első osztályosként kezd, én pedig másodikosként a korom miatt. Ráadásul lassan nyári szünet és ebben a tanévben csak két hónapot fogok itt tölteni Lassú léptekkel haladtam a bejárat felé hogy megkeressem hol kell bejelentkezni a kollégiumba. Amint beértem, a faliújságon azt olvastam hogy a  negyedik emeletem a 106-os terem lesz a tanári. Maximum tíz perc sétálgatás után végül sikerült megtalálnom és kitöltenem a papírokat. Ideiglenesen a YG kollégiumban helyeztek el de egy héten belül a suli albérleted ad ami persze nem volt ocsó, de legalább több lakótársai lesz.
A egyetemtől alig egy utcára lévő kollégiumhoz érve az épület előtt három lány fogadott akiknek öltözékük kissé hiányos volt és teljessen ellepte őket cigi szag.
-Hey Choa új csajszi érkezett.-állított meg az egyik a kis szőke barátnőjére nézve. Karomnál fogva nem engedte hogy tovább mennyek ezért muszály volt mondanom valamit mielőtt ő szólalt volna meg.
-Ti lennétek itt a helyi kurvák ha jól sejtem?-néztem rájuk szinte égető tekintettel amit nem igazán vettek jó szemmel. Keresztbe tett karral és tátott szájjal fogadták momdatomat amire biztos vagyok benne hogy nem számítottak.
-Jegyezz meg egy nagyon fontos szabályt kicsilány. Itt mi vagyunk a végzősök ugyhogy jobb ha tisztelsz minket.-eresztette el a karomat majd hátat fordítva nekik elindultam befelé mit sem törődve azokkal a szavakkal amikkel távozásom után illettek engem.
Elővettem a szobám kulcsát amin a 205-ös szám állt és keresni kezdtem. Az ajtó márnyitva volt ugyhogy bementem és körül néztem. Két szoba amikbe egy szekrény és lersze hatalmas ágy van, a konyha pedig kellő képpen fel van szerelve mindennel.  Ahoz képest hányan megfordultak már itt egész jó. Pár napon belül úgyis albérletet kapok szóval nincs miért aggódnom.
-Szia.-hallottam egy kedvesen csengő női hangot mire megfordultam és egy velem egy idős lánnyal futottam össze.
-Áh szia. Bae DaHye vagyok az új szobatársad.-mosolyogtam rá kedvesen. Örülök hogy nem egy cicababát kaptam mint akikkel a bejáratnál találkoztam.
-Choi HaRa. Egy éve vagyok kollégista. Ha akarod körbe vezethetlek.-ajánlotta fel amibe én azonnal bele is mentem.
Nem igazán bírom az ilyen kiscsajokat de ő valamiben nagyon megfogott. A cuccaim a szobában hagytam és majd este kipakolok. Szeretnék kicsit körül nézni ha már itt vagyok.
Hara-val az egyetem felé vettük az irányt ahol már vége volt a tanításnak és megmutatta az épület szinte minden ponját. Nagyon jól elbeszélgettünk közbe ezért a jó időt kihasználva az egyik kinti padnál foglaltunk helyet.
-Hara, lenne egy kérdésem.-emeltem tekintetem a lány felé aki éppen valaki bámulásában volt elmélyülve. Párszor fel-le mozgattam előtte a kezem mire megrázta fejét és végre rám figyelt.
-Jaj persze bocsi csak...mindegy...-dadogott össze vissza zavartságában. Tuti az egyik srácot kukkolta de mindegy erre majd később visszatérek.
-Mondanál pár dolgot az ide járókról?-néztem a kisebb nagyobb csoportokban bandázgató diákokra.
-A legjobb embert kérdezted.-csapta össze tenyereit miközben szemeivel az embereket fürkészte hogy kivel vagy kikkel is kezdje. Majdnem mindenkiről mondott valamit csak azókról nem akikre én kiváncsi lennék.
-Ők kik?-mutattam a három szépen mondva, grácia felé akik épp hét fiút vettek körül nyávogásaikkal.
-A suli ribancai. Állandóan a fiúk kölül ugrálnak de nem képesek felfogni hogy a dugáson kívül semmi másra nem kellenek nekik.-forgatta meg szemeit. A hét srác pedig JungKook, Jimin, J-Hope, Rap Monster, Taehyung, Suga és Jin. De ahogy mindenki hívja őket: Bangtan. Legtöbben félnek tőlük és senki sem tud róluk többet a nevükön és korukon kívül. Még a tanárok se. Nap mint nap más csajt döntenek meg de egy lány se jó nekik egy éjszakánál többre...-ezeket kimondva kedve láthatón rossz lett és lehajtott fejjel kezdte bámulni a földet. Később arcáról ijedség sugárzott de fogalmam sincs mitől.
-Hara mi a baj?-kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
-Látogatónk lesz. Ha nemszeretnéd hogy te is a célponjukká válj akkor menj el.-suttogta már-már idegesen mintha tudná hogyha maradok abból csak bajom lesz. Tekintetem egy magas sötét hajú fiúra szegeződött aki éppen felénk tartott gyors lépteivel és még két haverjával.
-DaHye menj már.-szólt rám idegesen Hara de nem hallgattám rá ugyanis nincs okom félni pár sráctól. A lányt pedig nem fogom hagyni hogy bántsák, akármit is akarjanak tőle vagy tőlem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése