~Bae DaHye~
Pontosan ma, két évvel ezelőtt a szüleim gyilkosság áldozatai lettek apám maffiája miatt. És azok akik megölték őket, mai napig vadásznak rám hogy velem is végezzenek.
Anyám egy fiatal maffia tagot Lee MinHo-t bízott meg azzal a feladattal hogy megvédjen az ellenségtől. Az életem azóta is a fiú kezében van.
~Lee MinHo~
Június 18. Tisztán emlékszem a napra amikor DaHye szülei életének egy maffia vetett véget.
Azon a napon én láttam őket utoljára, ahogy a gyilkosokat is. A lány szülei haláluk előtt lelkemre kötötték hogy egyetlen gyermeküket tartsam távol az ellenségtől, nehogy rátaláljanak.
DaHye apja átadta nekem a vezetést és a maffia az én irányításom alá került.
-Minho!-zökkentett ki visszaemlékezésemből egy ismerős hang majd hozzátartozója, szó szerint esett be szobám ajtaján.
-Szerencsétlen!-szóltam vissza röhögve a tőlem pár méterre tápászkodó lányra.
-Kösz. Segítenél bepakolni a cuccaim?-állt fel végre.
-Nem akarom hogy kollégiumba menj.-jelentettem ki azonnal hisz nem akarom hogy távol legyen tőlem egy olyan helyen ahol nem tudok rá vigyázni. De nem tehetek semmit mert az egyetem tényleg rohadtul messze van és ha ő ott szeretne tanulni akkor én nem hátráltathatom céljai elérésében.
-Nyugi tuti nem keresnének egy suliban.-utalt azokra az emberekre akik két éve üldözik. De igaza van, lehet hogy ott tényleg nagyobb biztonságban lesz mint itt.
-Rendben de akkor holnap hagyod hogy én vigyelek oda.-biccentettem felé a kocsikulcsot pörgetve ujjamon.
-Megegyeztünk.-rohant vissza a szobájába ahová egyenesen követtem. Az ajtón belépve egy halom ruha fogadott amiken kibaszott nagy lépésekben haladtam át.
-Ezt mind komolyan el akarod vinni.-kezdtem el bepakolni bőröndjébe.
-Kollégium. Egy hónapba csak egyszer fogok hazajönni szóval kell a ruha.-hajtogatta tovább ruháit.
-Ez most komoly? Erre is feltétlenül szükséged van?-emeltem ki a ruhái közül egy vékony kis tűzpiros csipkés fehérneműt hasamat fogva a röhögéstől.
-Te nem vagy normális!-kapta ki kezemből a darabot nevetve. De most úgy őszintén, megértem hogy 18 éves de azért ennyire nem.
-Jah nézd itt a felső része is.-pillantottam meg a darab párját.
-Elegem volt belőled, ha ennyira tetszik vedd fel!-dobta nekem mindkettőt széles mosollyal az arcán.
-Ezer örömmel, de rajtad szívesebben megnézném.-kezdtem húzni az agyát ami miatt sikerült elérnem hogy arca világos színe pirosas árnyalatot kezdjen felvenni.
-Tényleg? Megmutassam?-kezdte kigombolni ingjét de csak a vicc kedvéért.
~Bae DaHye
Mondatára fehér ingem kezdtem kigombolni ami valójában az övé. Tudtam hogy nincs tőlem hozzászokva az effélékhez ezért kezeit azonnal szemei elé emelte.
-Tudtam hogy feladod.-néztem rá győztesen.
-Ha tovább néztem volna már alattam lennél.-szórakozott tovább de ehez a beszólásaihoz már teljesen hozzá szoktam.
-Valószínű.-forgattam meg szemeimet.
-Inkább megyek aludni. Holnap korán kell kelnünk ha nem szeretnél elkésni az első napról.-állt fel mellőllem puszid adva homlokomra mintha valami 10 éves lennék.
Miután befejeztem a pakolást, táskáimat az ágyam mellé tettem és én is lefeküdtem aludni. Elég nehezen mert a gondolat hogy mit tartogat a holnap teljesen felkavart.
Miután befejeztem a pakolást, táskáimat az ágyam mellé tettem és én is lefeküdtem aludni. Elég nehezen mert a gondolat hogy mit tartogat a holnap teljesen felkavart.
