13.Fejezet - Utolsó találkozás

~Bae DaHye~

Mindenki szótlanul ült körülöttem. Én pedig annak ellenére is próbáltam megnyugodni hogy este velük kell utozgatnom ki tudja merre. 

Fél óra után egy épület előtt álltunk meg, ahonnan kulömböző fények és hangok szűrődtek ki.

-Ezt most nem értem.-fordultam a srácok felé kérdően nézve rájuk hogy valaki végre elmagyarázza nekem hogy miért itt kötöttünk ki.

-Hara minket küldött érted. De azt mondta szólt neked hogy érted megyünk.-navigált be a helyzetünkbe Tae.

-És ezt nem bírtátok volna kinyögni? Igen említette, de nem arról volt szó hogy ti mentek értem.-tártam szét karjaim magyarázóan.

-Jah mert arról volt szó hogy valakit küld ami annyit jelent hogy akárkit drágám, érted? Rosszabb vagy mint húsz menstruáló nő amikor ideges vagy.-kezdtek el röhögni mire én csak azon kezdtem gondolkodni hogy Hara mióta van velük ennyire jóba...

-HARA!-kiáltottam el magam hátha a közelemben van, és így is volt.

-Sziasztok. DaHye mi a baj?-jelent meg mögöttünk hirtelen mire tekintetem hátra kaptam rá.

-Mióta vagytok ti ilyen jóba? Egyszer azt mondják neked hogy maradj távol tőlem, aztán meg furikáznak hogy bulizzunk eggyüt? Mégis mi a franc baja van itt mindenkinek?-keltem ki magamaból mire Jimin csak egy piás üveget nyomott a kezembe ezzel a mondattal.

-Ha ezzel végeztél jobban fogod érezni magad....élvezd az életet mert nem tart örökké...Bona....-nézegettem az üveget beszéde közben és mire felfogtam mit mondott már köpni nyelni nem tudtam. Egyszer mindegyiket kinyírom ha továbbá is ezzel próbálnak szivatni.

-Nekem semmi közöm a csajhoz úgyhogy szálljatok le rólam. Ez az utolsó találkozásunk úgyhogy cseppet sem érdekeltek.-határoztam el magam, hisz már csak ez az éjszaka van és reggel mehetek is haza MinHo-hoz. Biztos hogy nem folytatom tovább ebben a suliban úgyhogy holnap minden eddigi problémám megszűnik ezzel a hét idiótával és elfeledhetem őket egy életre. Visszatérek az eddigi megszokott magam kis életébe MinHo-val.

-Én nem hinném hogy ez az utolsó alkalom.-mondta tovább a magáét Jimin.

-Dehogynem.-kortyoltam bele egy hatalmasat a tőle kapott alkohollal teli italba mit sem törődve mondatával. A ma este nem róluk fog szólni az már biztos. 
Eközben Hara megunta a beszélgetésemet a fiúkkal úgyhogy karomnál fogva húzott be az épületbe egészen egy bárpulthoz ahová leültetett.

-Két abszintot.-mondta a pultos srácnak.

-Wow de belevágtál az életbe, kiscsajbol bulizós?-tettem fel kérdesemet hisz nekem mindig is az árzazlan oldalát mutatta.

-Ő mindig is ilyen ilyen volt.-éreztem meg hogy valaki átkarol mire rápillantottam az illetőre és JungKook-al szembesültem.

-Muszáj állandóan ott lenned ahol én?-néztem rá furcsán mire Hara-val ezek ketten meglepődötten egymásra néztek.

-Igen muszáj, amúgy ez a pia kicsit erős lesz nektek.-hagyott ott minket miközben a pultos elénk tett két színig öntött poharat.

-A nevemre se akarok emlékezni.-koccintottunk a lánnyal egyszerre húztuk le az italt rezzenéstelenül amit még pár pohár követett. 
Ezt lehet hogy nem kellett volna de már mindegy, majd valahogy vissza mászunk a koliba. 
Hara szó nélkül pattant fel majd kissé kibillenve egyensúlyából engem is maga után rántott a terem közepére ahol táncolni kezdtünk.

-Rosszul vagyok menjünk ki!-próbálta túlkiabálni a hangos zenét ami sikerült is neki. Bólintottam majd a kijárat felé indulva én is kezdtem megérezni az alig fél órája lehúzott tömény ital hatását. 

-Minden rendben lányok?-jelent meg mellettünk egy idegen srác Jimin társaságában.

-Nem igazán.-néztem fel a fiúra aki körülbelül egy idős lehet MinHo-val.

-Én vissza viszem Hara-t a koliba.-mondta Jimin a fiúnak mire a lányt ölbe kapta és már el is tűntek az emberek között.

-Rendben, amúgy Hansol McCartey vagyok.-mutatkozott be mire bennem tudatosult hogy félig tényleg nem koreai. 

-Bae DaHye.-fogtam kezet vele majd abban a pillanatban a fejem fájni kezdett, egyensúlyom pedig cserben hagyott és egyenesen Hansolnak estem aki sikeresen derekamnál fogva elkapott.

~Jeon JungKook~

Jimin eltünt Hara-val, a többiek pedig olyan részegre itták magukat hogy több mint tíz féle nyelven is tudnak beszélni majd ők is itt hagytak.

Egy éve tartozok közéjük de egyszerűen nem tudok beilleszkedni abba az életbe amit ők élnek. 

Holnap vége a sulinak és folytatjuk a "munkánkat" már ha ezt nevezhetem annak. 

Nekem ehez semmi közöm de ha egyszer már bele kerültem többé ki nem léphetek. És ez csak is az én hibám...ők elmondták hogy mivel jár ez az élet, és hogy minden ilyen nehéz lesz amíg nem teljesítik a feladatot amkt rájuk hagytak.....és nem rám..ugyanis én akkor még nem közéjük tartoztam. Nekem semmi közöm ehez az egészhez ahogy Bona-hoz és Hara-hoz se. De a bangtannal vagyok úgyhogy segítségükre leszek a feladatukban.

Visszamentem a koliba ahol szinte már utolsó óráit tölti minden diák de nyugalmamat kopogás zavarta meg. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam majd mikor kinyitottam érdekes látvány fogadott.

-DaHye....én mondtam hogy erős lesz a pia.-nézett fel rám a lány Hansol karjai között.

-JungKook rendezd le a csajt és vidd vissza a szobájába. Nekem segítenem kell Jiminnek a többieket hazavinni.-adta át nekem DaHye-t aki szinte elengedte magát és majdnem a földre zuhant.

-És mit kezdjek vele....tiszta hányás.-próbáltam úgy tartani hogy ne legyek olyan én is mire Hansol csak nevetni kezdett.

-Öltöztetsd át előtte.-indult el itt hagyva engem ezzel a félig eszméletlennel. Mégis hogy lehet ennyit inni?

Nem is értem miért nem tettek még el láb alól.....

Lefektettem az ágyra majd a szobájába indultam pár cuccáért hogy ne ezekbe töltse az éjszákát. És mielőtt részegen nekiállna ki-be mászkálni a 205-ös szobából és mindenki észre venné....a ma éjszakát inkább nálam tölti.

12.Fejezet - Emberrablás

~Bae DaHye~

A még viszonylag fiatal éjszakába értem vissza a szobámba ahol a csend és nyugalom uralkodott. Az ágyra vetettem magam majd az órára nézve döbbenten pattantam fel összepakolni a cuccaim az elkövetkezendő két napra. Semmi bajom nem lenne ha a bangtan nem jönne....de a suliban történtek után végképp nem akarok menni.
Miután mindennel elkészültem már ott tartottam hogy megint nem fogok túlságosan sokat aludni. Fogalmam sincs mit hoz a holnap, de remélem nem a srácokkal kapcsolatos lesz. Megpróbálom kerülni őket és több időt tölteni Hara-val, hátha képes lesz végre elmondani nekem egy-két dolgot amiről nekem tudnom kéne, vagyis inkább kell. Itt valami nincs rendben és ha bele halok is kiderítem hogy nekem ezekhez mi közöm van, ki az a Bona, mi történt vele, mi ez a nagy felhajtás a 205-ös szobával, és leginkább hogy kik is a bangtan tagok valójában? Mindenre választ akarok kapni. 

*másnap* 

Reggel úgy keltem fel mint aki nincs magánál, de annak ellenére mégis sikerült elmásznom a jelenlegi "lakásom" konyhájának nevezhező kis helyiségbe. Fél hét, felteszek főni egy kávét majd a fürdőbe indulok lezuhanyozni indulás előtt. Miután elkészültem magamra kaptam egy fekete nadrágot nyárias felsővel párosítva.

Fogalmam sincs hogy fogom túlélni ezt a két éjszakát és napot, de valami rossz biztos fog történni mert miért ne?

Épp hogy leültem az asztalhoz mikor kopogást hallottam a bejárat felől. Még mindig baromira energikus mozdulatokkal álltam fel az ajtóhoz vánszorogva majd kinyitottam. Egy váratlan vendégem volt az.

-Szia DaHye. Van egy jó hírem, nem kell mennünk a kirándulásra.-jött beljebb Hara magától mire szemöldökömet felvonva figyeltem otthonias viselkedését. Gondolom Bona miatt sokszor tartózkodott itt.

-Hát gyere beljebb...-mentem utána egészen amíg meg nem állt végre.

-Legalább nem leszek egyedül. Aki nem megy annak itt kell maradni a koliba és csak holnap mehet haza.-nézett rám komolyan mintha idegeskedne valami miatt.

-Hara..mi történt veled, mit csináltak vagy mondtak azok az idióták?-ültünk le az asztalhoz míg én rá is könyököltem közelebb hajolva a lányhoz.

-Csak a szokásos. Ne mondjak neked semmit a szobáról és Bona-ról....pedig már mindent elmondtam neked csak ők ezt nem tudják.-hallatszott hangján hogy valamit titkol és még mindíg nem mondta el a teljes igazságot.

-Értem.-tettettem tovább hogy hiszek neki. 

-DaHye ne aggodalmaskodj már annyit! Este küldök érted valakit. Ünnepeljük meg az utolsó napunkat. Meg persze hogy holnap mehetünk haza.-ugrott fel a lány megpillantva az órát mire ki is viharzott.

És még én vigyázzak hogy ne tudják meg hogy az enyém a 205-ös....ő rohangál ki-be mint valami kocsmába a de nem azé, hanem azé járkáló alkeszek. 
De mégis hova siet ennyire? Na mindegy...majd megkérdezem.
Kezdett esteledni míg a kedven egyre inkább kezdett elmenni ettől az "ünnepléstől". Erőt véve magamon lassan nyitottam ki az ajtót majd szétnéztem van-e itt valaki. Becsuktam magam után az ajtót majd a lépcsőkön levágva magam a kijárat felé indultam. 
Az épület előtt állva vártam hogy jöjjön értem a Hara által küldött személy, de helyette váratlan találkozásba keveredtem. Egy sötétített ablakú autó állt meg előttem amiből Jimin és Tae szálltak ki.
Közelebb lépve azt hittem nem hozzám jöttek de tévedtem. Karomnál fogva lefogtak és konkrétan az autó hátsó ülésére erőszakotak. A nagy "harc" után hajamat hátra dobva vettem nagy levegőg mikor végre elengedtek.

-Most meg mit akartok? Ez emberrablás.-kezdtem ideges hangnemben kiabaálni velük megmagyarázhatatlan viselkedésük miatt.
Válasz helyett viszont Jimin csak a kormányt erősen megmarkolva a gázra lépett.

11.Fejezet - Kiszámíthatatlan

~Bae DaHye~

Miután a földön ülve sikerült elaludnom, végül JungKook lökdösésére lettem figyelmes amire felébredtem. A velemszemben lévő ablakokon kinézve a döbbenet futott rajtam végig. Kint sötét volt, az iskola pedig csendes. Nem tudom mennyit aludhattunk de biztos hogy nem csak két óra volt.

Szemeimet megdörzsölve álltam fel hirtelen, mire egyensúlyon kissé elvesztve újból a falnak döltem.

-Hát, ez gyönyörű látvány volt, mint aki be van baszva.-röhögött rajtam Kook mire én csak szemeimet forgatva szó nélkül indultam a kijárat felé. Az ajtóhoz érve megpróbaltam kinyitni de meg sem mozdult.

-Be vagyunk zárva.-jelentettem ki könnyes egyszerűséggel tovább rángatva az ajtót.

-Miért van az hogy körülötted csak a baj van?-lökött arréb az ajtótól amit én egy megvető pillantással díjaztam.

-Miért van az hogy mindig bajba kerülök ha te körülöttem vagy?-kérdeztem vissza de őt ez egy cseppet sem érdekelte. Válasz helyett elővette a telefonját és a beszélgetés alapján Jimint hívta majd elsétált. 

A sötét folyosókon kezdtem sétálgatni és keresni egy ablakot amin nincsen rács de semmi. A másodikon bezzeg egy ablakon sincs.....viszont onnan lejutni se lehet meghalás nélkül. Visszamentem a bejárat elé ahol JungKook ismét a földön foglalt helyet.

-Legalább holnap reggel lesz kifogásom hogy miért ne mennyek a kirándulásra.-ültem le egy másik falhoz.

-Jimin azt monda ha nincsenek itt fél órán belül akkor reggelig itt fogunk dekkolni.-túrt bele barna tincseibe ezzel kivezetve őket arcából.

-Addigra kétszer kiugrok a másodikról ezek miatt.-mutatta földszinti rácsos ablakokra.

-Vagy csinálhatnál valami jobbat is az öngyilkossági kísérleteid helyett.-állt fel lassan mire kezdett rajtam felülkerekedni a félelem.

-Mégis mit?-néztem fel rá kérdően majd karjaimnál fogva felrántott és a falhoz szorított. Kezei a fejem mellett szorították enyéimet és teste kezdett túlságosan is közel lenni.

-Lenne pár kérdés amit Jimin is szeretne feltenni neked de szerintem jobban jársz ha tőlem tudja meg a választ és nem tőled....mert ott helyben kinyirna téged. Szóval mit mondott neked Hara a 205-ös szobáról, Bona-ról?-éreztem meg a fiú forró lehelletét ajkaimon mintha ezzel akarná elérni hogy válaszoljak. De ha elmondom neki amit tudok akkor ő úgyis elmondaná Jiminnek és abból biztos nagy balhé lenne.

-Csak annyit mondott hogy vigyázzak hogy senki se tudja meg hogy enyém a 205-ös.-próbáltam hátrálni esélytelenül hisz a hideg fal akadályt jelentett számomra.

-Minket rohadtul nem tudsz átverni és kurvára elegem van ebből az egészből szóval mond el szépen miket tudsz ég hogy minnél hamarabb lezárjuk ezt az ügyet és nyugtunk legyen a srácokkal.-kezdett közeledni mire én fejemet oldalra fordítva próbáltam menekülni csókja elől miközbn azon kezdtem gondokodni hogy mégis milyen ügyet kéne végre lezárni? Miért van ennyi titkaa bangtannak és nekem mi közöm van ezekhez?

-Nem! Engedj el!-kiáltottam el magam miközben kezeimet próbáltam szabadságra bírni eredménytelenül.

-Akkor is kiszedem belőled az igazságot ha itt helyben meg kelljen dugjalak hozzá.-támadta le nyakamat amin néhol érzékeny tejfehér bőrömet   szívta meg. Rángatózni kezdtem szorításában de ereje ellen nekem semmi esélyen nem volt.

-JungKook hagyd abba ezzel nem érsz el semmit.-próbáltam a lelkére beszélni hátha elenged.

-Mond el mit tudsz?-váltott át ilyesztő hangnembe mire szemeimbe nézett és szorítása kezdett egyre erősebbé és fájdalmasabbá válni. Szótlanul vártam hogy történjen valami csoda de ő ezt csak egy hallgatásnak vette.

-Te akartad...-csúsztatta derekamra egyik kezét miközben továbbá is nyakamat csókolgatta végig. Érzékeny bőrömön nyomokat hagyva haladt egyre lejjebb mire felsőm szélénél megállt míg a másik keze egyenruhám szoknyájának a szélén állapodott meg. Magához közelebb húzva kezdte hátul a vékony ruhadarabot egyre feljebb tűrni.

-Most még le tudok állni ha elmondod a teljes igazságot de később már bármit is nyögsz ki nem fog érdekelni.-folytatta a játékot szoknyámmal miközben homlokát enyémnek döntötte.

Kiabálásra lettünk figyelmesek majd hangokat hallottunk a folyosókon felénk közeledve.

-Cseszd meg.-szidkozozódot a fiú elengedve engem mintha semmi sem történt volna.

-JungKook!-jelent meg a helység végén J-Hope.
-Te kussolsz a történtekről. Húzz innen.-mutatott rám fenyegetően mire kihasználva a pilanatott már szaladtam is a kijárat felé elhaladva a bangtan többi tagja mellett akik csak egy meglepődött pillantást vetettek rám. 

 

10.Fejezet - Közös büntetés

~Bae DaHye~

Reggel hét óra, nagyszerű. Egészen a kollégiumig futottam majd a szobámba érve gyorsan felvállalható külsőt varázsoltam magamnak. Magamra kaptam a táskámat amiban jó ha volt két füzet, vagy még annyi se, és a suli felé vettem az irányt nehogy elkéssek. Két nap van hátra a szünetig ami nekem hatalmas megkönnyebbüllés hisz két teljes hónapig végre otthon lehetek és boldogíthatom MinHo-t. 

Percre pontosan csengetésre értem be és szó szerint bevágódtam a terem leghátsó padjába. Táskámat a földre dobva hajtottam fejemet a padom keresztbe tett kezeimre. A tanár megállás nélkül beszélt valami kirándulásról ami engem cseppet sem érdekel. 

Az éjszakai "kalandomnak" és a kényelmes padnak köszönhetően szemeim alig bírtam nyitva tartani és hamar elnyomott az álom. 

Egy cseppet sem nyugodt hangnem a nevemen kezdett szólongatni mire hirtelen kaptam fel fejemet és szemeimet megdörzsölve néztem körűü az üres osztálytermen.

-DaHye tudom hogy a tanítás utolsó napjaiban járunk de kérlek próbálj meg ébren maradni az órákon.-állt meg előttem a tanár mire én csak egy halk "elnézést" mondva felálltam és a suli előtti padokat vettem célzásba pihenésem céljául. 

Egy nagy fa árnyéka alatt ültem le teljesen egyedül mire szemeim hirtelen tágra nyíltak. Hol van Hara? Elméletileg egy osztályba járunk. Mondjuk lehet hogy csak elaludt.

A csengő hangjára megint egy teremben találtam magam ahol persze megint a kirádulásról volt szó. Nem tudom miért beszélnek róla ennyiszer de lehet hogy végig kéne hallgatnom.

-Már biztosan hallotatok róla hogy két osztály kiránduláson fog részt venni, és ti vagytok az egyik. Holnap gyülekező és egy erdőbe lesztek két teljes napig.-szólalt fel a tanár miközben egy lapot osztott ki.

-Mindenkinek kötelező eljönnie.-tette hozzá mire én elolvastam a másik osztály névsorát.

-Tessék?!-álltam fel hirtelen a tájékoztató lappal a kezemben, ezzel sikeres kilökve magam alól a széket ami egyenesen a falnak ütközött. Két nap a bangtannal? Na azt már nem. Melyik idióta az aki kötelezővé tesz egy kirándulást?

-Baj van DaHye?-fordult felém mire rájöttem hogy mindenki engem néz körülöttem kínos csend közepette.

-Öhm...nem dehogy.-hadartam el válaszomat újra helyet foglalva. Az  ember örül hogy végre otthon lehet erre ezek....najó két nap, kibírom ha bele őrülök is. Nem nézek rájuk, nem szólok hozzájuk és úgy fogok tenni a bangtannal szemben mintha számomra nem is léteznének. Legalább Hara ott lesz velem.

Az óra lassan telt és a csengő hangjára mindenki azonnal felállt. Mivel ez volt az utolsó órám végre elmehetek. Táskám féloldalas vállamon, én pedig fáradtam sétálok végig a folyosókon néha nekiütközve pár másik diáknak.

-DaHye!-szólt utánam egy rég nem hallott hang ami az igazgatónőé volt. 

-Igen?-fordultam meg mire ő már előttem is termett de nem egyedül. Egy számomra nem kedvelt személy állt velem szemben, mégpedig JungKook.

-Ma két tanártól is panaszt kaptam rólad. És ezt sajnálom de nem hagyhatom annyiban. Tanítás után azaz most büntetésből itt kell maradnotok két órát.

-Nagyszerű...-sugárzott rólam hogy mennyire nincs kedvem itt maradni ezzel. Inkább lennék itt egyedül késő estig.

-Hidd el nem fogsz unatkozni.-nézett rám rosszat mondó tekintettel a fiú miközben száján egy félmosoly jelent meg.

-Te viszont igen.-vágtam rá azonnal mire az igazgatónőnek már nyoma is veszett. Mi pedig késő délután kettesben maradunk a suliban...
Egy terem elé sétáltam majd az ajtónak döntve hátamat a földre csúsztam. Szemeimet lehunytam, majd kihasználva ezt a pár órát, úgy döntöttem hogy a pihenésnek szentelem. Ahogy látszólag JungKook is.

9.Fejezet - Csapdába csalva

~Bae DaHye~

Csendben ültem és figyeltem minden egyes mozdulatukat. A percek lassan teltek, én pedig egyre jobban kezdtem azt hinni hogy ez egy örökké valóságig fog tartani. A fiú fel-alá járkált de hamar megunta.

Jimin hosszas gondolkodás után egy kis tasak por szerű anyaggal állt elő mire én csak egy megvettő pillantással díjaztam.

-JungKook te azt beszélted azzal a két férfival hogy ezt megkapják, persze nem olcsón.-mutatta fel a kezében lévő drogot a fiatalabb felé nézve.

-Ja de ezzel mit akarsz mondani?-tárta szét karjait kérdően Kook.

-DaHye, keresd meg azt a két barmot és add ezt oda nekik.-dobta oda az ölembe amit szerencsétlenségemnek köszönhetően persze hogy nem kaptam el. -És gyere vissza az árával.

Tétlenül ültem tovább várva a következő úgymond parancsát, de semmi.

-De miért nekem kell elvinni nekik. Hara-t nem hagyom itt veletek.-fogtam meg a lány csuklóját majd felállítottam és vele indultam el teljesíteni feladatunkat.

-Nem bántanak amíg JungKook "barátnőjét" játszod nekik. Hara velünk marad. Ha visszajössz a pénzzel akkor elmehettek.-tett számunkra egy ajánlatot de hangjában mégsem éreztem azt hogy igazat mond.

-Nem bízok benned. Miért kell nektek Hara?-kérdeztem tőlük felemelt hangnemben miközben tekintetem a lányéval futott össze.

-Nekünk nem ő kell, hanem te.-mutatott felém miközben vállamnál fogva az ajtó felé kezdett vezetni. -Sok sikert Bona.-szólított így engem mire a vér is megfagyott ereimben. Mi közöm van nekem ehez. Bona mindenki szerint halott.....Jimin mit akar ezzel mondani.

-Mivan?!-kérdeztem vissza mire ő csak nevetni kezdett és az ajtót zárni kezdte. Egy kis résen keresztül még nézett engem majd ajkait ezek a szavak hagyták el "nyugi csak szivatlak".

Pár masodpercet álltam az ajtó előtt majd minden bátorságomat összeszedve zsebembe tettem az eladandó anyagot és a város felé indulva keresni kezdtem a két férfit. A nap kezdett feljönni és az éjszaka hajnalba lépett át. A levegő kezdett egyre kellemesebb hőmérsékletű lenni a hideg és szeles éjszaka után. Az épületek közt sétálgatva kezdtem idegeskedni mert még mindíg nem adtam át amit kell. 

-Kisasszony!-szólt utánam valaki mire a hang irányába fordulva láttam hogy egy rendőr az.

-Igen?-próbáltam úgy tenni mintha meg sem lepődtem volna.

-Kérem jöjjön velem az autóhoz.-indult el mire én szófogadóan követtem. Úgy gondoltam biztos valakiről fog engem kérdezni vagy csak annyit hogy mit keresek itt, de nem. Ebből még bajom lesz.

-Öhm, történt valami?-kérdeztem kissé félve miközben megálltam előtte.

-Pakoljon ki mindent a zsebeiből.-biccentet felém amiből már tudtam hogy hatalmas gond van.

-Ez minden amin nálam van.-vette elő mindent köztük a drogot is.

-Hét fiú hívott azzal az okkal hogy drogot próbált eladni nekik. Ez igaz?-vett elő egy kis füzetet aminek lapjain egy toll foglalt helyet.

-Tessék?! Ön ezt teljesen félreérti! Semmi sem igaz amit mondanak! Hagyja hogy megmagyarázzam!-kezdtem el hisztériázni az úton de ő egy cseppet sem hitt nekem. Hogy tehették ezt velem? Azt mondták adjam el erre rámhívják a zsarukat. Szándékosan próbálnak nekem keresztbe tenni.  De mit akarnak ezzel elérni...börtönbe juttatni? Csapdába csaltak....

-Majd a rendőrségen magyarázkodhat jöjjön velem.-nyitotta kinekem az autót mire nagynehezen rávettem magam hogy beszálljak. MinHo ki fog nyírni ha ezt megtudja. Minden erejével azon van hogy én ne kerüljek bajba a maffiája miatt, erre még nagyobb bajba keverem magamat.

Némán ültem a férfi mellett elkondolkozva azon, hogy hogyan is jutottam én ideáig. Fél óra elteltével a rendőrség előtt álltunk meg ahol hamar bent is találtam magam. Egy váróban foglaltam helyet ahol a csend, tisztaság és az emberek nyugalma uralkodott.

-Várjon itt, küldök egy kollégát.-hagyott itt végre a rendör aki helyébe már jött is egy másik.

-Bae DaHye.-szólított egy kedvesen csengő női hang, majd a terembe vettem az irányt és bent lévő személyekkel szemben ültem le a gondolom nekem szánt székre.

-Bae DaHye. 18 éves. Szöuli diák.-sorolta fel az adataimat mire én csak egy halk igennel tudtam válaszolni.

-Mi történt az éjjel és mit keresett magánál drog? Hallgatom.-szólalt meg komoly és rekedtes hangon a férfi. Egyenruhája sima volt, amiket néhol egy-egy rang hely díszített.
Ha elárulom az igazat akkor Jimin kinyír, ha pedig hazudok akkor meg MinHo. Fogalmam sincs mit mondjak, néha szólásra nyitom számat de egy hang sem jön ki a torkomon.

-Engedjék el a lányt. Ez minden csak nem drog. Elküldtük vizsgálatra.-jött be az a rendőr aki idehozott. Hatalmas kő esett le szívemről mire eszembe jutott hogy fogalmam sincs mit fogok mondani annak a hét baromnak. Felálltam majd elköszöntem és az ajtóba érve kifujtam az eddig visszatartott levegőmet.
A fiúk hatalmas magyarázattal tartoznak nekem amiért átvertek és konkrétan rámhívták a zsarukat. És Jimin miért adott nekem "drogot" hogy adjam el mikor nem is az volt a tasakban....
Ráadásul reggel hat óra van és még a suliba is be kell mennem ha nem akarom hogy kirúgjanak. Beszélnem kell Hara-val de a bangtan tagjaival is még ma.