10.Fejezet - Közös büntetés

~Bae DaHye~

Reggel hét óra, nagyszerű. Egészen a kollégiumig futottam majd a szobámba érve gyorsan felvállalható külsőt varázsoltam magamnak. Magamra kaptam a táskámat amiban jó ha volt két füzet, vagy még annyi se, és a suli felé vettem az irányt nehogy elkéssek. Két nap van hátra a szünetig ami nekem hatalmas megkönnyebbüllés hisz két teljes hónapig végre otthon lehetek és boldogíthatom MinHo-t. 

Percre pontosan csengetésre értem be és szó szerint bevágódtam a terem leghátsó padjába. Táskámat a földre dobva hajtottam fejemet a padom keresztbe tett kezeimre. A tanár megállás nélkül beszélt valami kirándulásról ami engem cseppet sem érdekel. 

Az éjszakai "kalandomnak" és a kényelmes padnak köszönhetően szemeim alig bírtam nyitva tartani és hamar elnyomott az álom. 

Egy cseppet sem nyugodt hangnem a nevemen kezdett szólongatni mire hirtelen kaptam fel fejemet és szemeimet megdörzsölve néztem körűü az üres osztálytermen.

-DaHye tudom hogy a tanítás utolsó napjaiban járunk de kérlek próbálj meg ébren maradni az órákon.-állt meg előttem a tanár mire én csak egy halk "elnézést" mondva felálltam és a suli előtti padokat vettem célzásba pihenésem céljául. 

Egy nagy fa árnyéka alatt ültem le teljesen egyedül mire szemeim hirtelen tágra nyíltak. Hol van Hara? Elméletileg egy osztályba járunk. Mondjuk lehet hogy csak elaludt.

A csengő hangjára megint egy teremben találtam magam ahol persze megint a kirádulásról volt szó. Nem tudom miért beszélnek róla ennyiszer de lehet hogy végig kéne hallgatnom.

-Már biztosan hallotatok róla hogy két osztály kiránduláson fog részt venni, és ti vagytok az egyik. Holnap gyülekező és egy erdőbe lesztek két teljes napig.-szólalt fel a tanár miközben egy lapot osztott ki.

-Mindenkinek kötelező eljönnie.-tette hozzá mire én elolvastam a másik osztály névsorát.

-Tessék?!-álltam fel hirtelen a tájékoztató lappal a kezemben, ezzel sikeres kilökve magam alól a széket ami egyenesen a falnak ütközött. Két nap a bangtannal? Na azt már nem. Melyik idióta az aki kötelezővé tesz egy kirándulást?

-Baj van DaHye?-fordult felém mire rájöttem hogy mindenki engem néz körülöttem kínos csend közepette.

-Öhm...nem dehogy.-hadartam el válaszomat újra helyet foglalva. Az  ember örül hogy végre otthon lehet erre ezek....najó két nap, kibírom ha bele őrülök is. Nem nézek rájuk, nem szólok hozzájuk és úgy fogok tenni a bangtannal szemben mintha számomra nem is léteznének. Legalább Hara ott lesz velem.

Az óra lassan telt és a csengő hangjára mindenki azonnal felállt. Mivel ez volt az utolsó órám végre elmehetek. Táskám féloldalas vállamon, én pedig fáradtam sétálok végig a folyosókon néha nekiütközve pár másik diáknak.

-DaHye!-szólt utánam egy rég nem hallott hang ami az igazgatónőé volt. 

-Igen?-fordultam meg mire ő már előttem is termett de nem egyedül. Egy számomra nem kedvelt személy állt velem szemben, mégpedig JungKook.

-Ma két tanártól is panaszt kaptam rólad. És ezt sajnálom de nem hagyhatom annyiban. Tanítás után azaz most büntetésből itt kell maradnotok két órát.

-Nagyszerű...-sugárzott rólam hogy mennyire nincs kedvem itt maradni ezzel. Inkább lennék itt egyedül késő estig.

-Hidd el nem fogsz unatkozni.-nézett rám rosszat mondó tekintettel a fiú miközben száján egy félmosoly jelent meg.

-Te viszont igen.-vágtam rá azonnal mire az igazgatónőnek már nyoma is veszett. Mi pedig késő délután kettesben maradunk a suliban...
Egy terem elé sétáltam majd az ajtónak döntve hátamat a földre csúsztam. Szemeimet lehunytam, majd kihasználva ezt a pár órát, úgy döntöttem hogy a pihenésnek szentelem. Ahogy látszólag JungKook is.