13.Fejezet - Utolsó találkozás

~Bae DaHye~

Mindenki szótlanul ült körülöttem. Én pedig annak ellenére is próbáltam megnyugodni hogy este velük kell utozgatnom ki tudja merre. 

Fél óra után egy épület előtt álltunk meg, ahonnan kulömböző fények és hangok szűrődtek ki.

-Ezt most nem értem.-fordultam a srácok felé kérdően nézve rájuk hogy valaki végre elmagyarázza nekem hogy miért itt kötöttünk ki.

-Hara minket küldött érted. De azt mondta szólt neked hogy érted megyünk.-navigált be a helyzetünkbe Tae.

-És ezt nem bírtátok volna kinyögni? Igen említette, de nem arról volt szó hogy ti mentek értem.-tártam szét karjaim magyarázóan.

-Jah mert arról volt szó hogy valakit küld ami annyit jelent hogy akárkit drágám, érted? Rosszabb vagy mint húsz menstruáló nő amikor ideges vagy.-kezdtek el röhögni mire én csak azon kezdtem gondolkodni hogy Hara mióta van velük ennyire jóba...

-HARA!-kiáltottam el magam hátha a közelemben van, és így is volt.

-Sziasztok. DaHye mi a baj?-jelent meg mögöttünk hirtelen mire tekintetem hátra kaptam rá.

-Mióta vagytok ti ilyen jóba? Egyszer azt mondják neked hogy maradj távol tőlem, aztán meg furikáznak hogy bulizzunk eggyüt? Mégis mi a franc baja van itt mindenkinek?-keltem ki magamaból mire Jimin csak egy piás üveget nyomott a kezembe ezzel a mondattal.

-Ha ezzel végeztél jobban fogod érezni magad....élvezd az életet mert nem tart örökké...Bona....-nézegettem az üveget beszéde közben és mire felfogtam mit mondott már köpni nyelni nem tudtam. Egyszer mindegyiket kinyírom ha továbbá is ezzel próbálnak szivatni.

-Nekem semmi közöm a csajhoz úgyhogy szálljatok le rólam. Ez az utolsó találkozásunk úgyhogy cseppet sem érdekeltek.-határoztam el magam, hisz már csak ez az éjszaka van és reggel mehetek is haza MinHo-hoz. Biztos hogy nem folytatom tovább ebben a suliban úgyhogy holnap minden eddigi problémám megszűnik ezzel a hét idiótával és elfeledhetem őket egy életre. Visszatérek az eddigi megszokott magam kis életébe MinHo-val.

-Én nem hinném hogy ez az utolsó alkalom.-mondta tovább a magáét Jimin.

-Dehogynem.-kortyoltam bele egy hatalmasat a tőle kapott alkohollal teli italba mit sem törődve mondatával. A ma este nem róluk fog szólni az már biztos. 
Eközben Hara megunta a beszélgetésemet a fiúkkal úgyhogy karomnál fogva húzott be az épületbe egészen egy bárpulthoz ahová leültetett.

-Két abszintot.-mondta a pultos srácnak.

-Wow de belevágtál az életbe, kiscsajbol bulizós?-tettem fel kérdesemet hisz nekem mindig is az árzazlan oldalát mutatta.

-Ő mindig is ilyen ilyen volt.-éreztem meg hogy valaki átkarol mire rápillantottam az illetőre és JungKook-al szembesültem.

-Muszáj állandóan ott lenned ahol én?-néztem rá furcsán mire Hara-val ezek ketten meglepődötten egymásra néztek.

-Igen muszáj, amúgy ez a pia kicsit erős lesz nektek.-hagyott ott minket miközben a pultos elénk tett két színig öntött poharat.

-A nevemre se akarok emlékezni.-koccintottunk a lánnyal egyszerre húztuk le az italt rezzenéstelenül amit még pár pohár követett. 
Ezt lehet hogy nem kellett volna de már mindegy, majd valahogy vissza mászunk a koliba. 
Hara szó nélkül pattant fel majd kissé kibillenve egyensúlyából engem is maga után rántott a terem közepére ahol táncolni kezdtünk.

-Rosszul vagyok menjünk ki!-próbálta túlkiabálni a hangos zenét ami sikerült is neki. Bólintottam majd a kijárat felé indulva én is kezdtem megérezni az alig fél órája lehúzott tömény ital hatását. 

-Minden rendben lányok?-jelent meg mellettünk egy idegen srác Jimin társaságában.

-Nem igazán.-néztem fel a fiúra aki körülbelül egy idős lehet MinHo-val.

-Én vissza viszem Hara-t a koliba.-mondta Jimin a fiúnak mire a lányt ölbe kapta és már el is tűntek az emberek között.

-Rendben, amúgy Hansol McCartey vagyok.-mutatkozott be mire bennem tudatosult hogy félig tényleg nem koreai. 

-Bae DaHye.-fogtam kezet vele majd abban a pillanatban a fejem fájni kezdett, egyensúlyom pedig cserben hagyott és egyenesen Hansolnak estem aki sikeresen derekamnál fogva elkapott.

~Jeon JungKook~

Jimin eltünt Hara-val, a többiek pedig olyan részegre itták magukat hogy több mint tíz féle nyelven is tudnak beszélni majd ők is itt hagytak.

Egy éve tartozok közéjük de egyszerűen nem tudok beilleszkedni abba az életbe amit ők élnek. 

Holnap vége a sulinak és folytatjuk a "munkánkat" már ha ezt nevezhetem annak. 

Nekem ehez semmi közöm de ha egyszer már bele kerültem többé ki nem léphetek. És ez csak is az én hibám...ők elmondták hogy mivel jár ez az élet, és hogy minden ilyen nehéz lesz amíg nem teljesítik a feladatot amkt rájuk hagytak.....és nem rám..ugyanis én akkor még nem közéjük tartoztam. Nekem semmi közöm ehez az egészhez ahogy Bona-hoz és Hara-hoz se. De a bangtannal vagyok úgyhogy segítségükre leszek a feladatukban.

Visszamentem a koliba ahol szinte már utolsó óráit tölti minden diák de nyugalmamat kopogás zavarta meg. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam majd mikor kinyitottam érdekes látvány fogadott.

-DaHye....én mondtam hogy erős lesz a pia.-nézett fel rám a lány Hansol karjai között.

-JungKook rendezd le a csajt és vidd vissza a szobájába. Nekem segítenem kell Jiminnek a többieket hazavinni.-adta át nekem DaHye-t aki szinte elengedte magát és majdnem a földre zuhant.

-És mit kezdjek vele....tiszta hányás.-próbáltam úgy tartani hogy ne legyek olyan én is mire Hansol csak nevetni kezdett.

-Öltöztetsd át előtte.-indult el itt hagyva engem ezzel a félig eszméletlennel. Mégis hogy lehet ennyit inni?

Nem is értem miért nem tettek még el láb alól.....

Lefektettem az ágyra majd a szobájába indultam pár cuccáért hogy ne ezekbe töltse az éjszákát. És mielőtt részegen nekiállna ki-be mászkálni a 205-ös szobából és mindenki észre venné....a ma éjszakát inkább nálam tölti.