~Bae DaHye~
Ledermedve álltam a faház mellett miközben a fiú szemeibe néztem. Látszott rajta hogy őt is meglepte a találkozásunk és egy szó sem jött ki ajkai közül.
Észhez kaptam és rohanni kezdtem a földúton végig a város felé. JungKook pedig utánam. Alig láttam merre megyek de lábaim olyan gyorsan szedtem ahogy csak tudtam. A városhoz érve ismét a megszokott helyemnél, azaz a sikátornál bújtam el. Kifújtam magam és pihenés képpen a falnak dőlve ültem le. Nagyon remélem hogy eltévedt vagy nem fog itt rám találni. Ráadásul még Hara-t is otthagytam, de nem volt más választásom. Vártam egy kis időt hogy megbizonyosodjak arról hogy a fiú már nem üldöz majd felálltam és az utcára lépve két férfi állított meg, akik már eléggé ittas állapotban voltak.
-Heeey. Ma este se fogunk unatkozni.-jöttek oda hozzám pár üveggel a kezükben kissé dőlöngélve. Már csak ők hiányoztak....
-Húzzatok innen.-jelentettem ki hatalmas egyszerűséggel hátrébb lökve magamtól az egyiket.
-Szóval harcias vagy. Tudtad hogy ez tetszik?-aerolta át derekamat magához húzva mire én megint megróbáltam eltolni magamtól de kezeit csuklómon éreztem meg. Kezeim hátra szorította mire félelme nőni kezdett.
-Ne is próbálkozz a szabadulással vagy a sikoltozással. Mi erősebbek vagyunk nálad.-simított végig arcomon a másik fickó, akinek keze az oldalamon húzódott végig egészen a nadrágon széléig. Egy pillantás alatt emeltem a lábam egy helyre ahol neki a legjobban fáj, de a mögöttem álló maga felé fordított és felkaromat szorította meg.
-Te mégis mit képzelsz magadról?!-sziszegte idegesen látva hogy nem hagyom magam. Kezdtem azt hinni hogy itt és mindennek vége de ekkor valaki közbelépett.
-Eresszétek el!-hallottam meg egy ismerős hangot mire teljesen ledermedtem. JungKook volt az.
-De rég láttunk már erre.-szólalt meg a férfi mire teljesen összezavarodtam. Ezek ketten tényleg ismerik JungKook-ot? A fiú közelebb jött majd kezet fogtak. Én csak mozdulatlanul álltam és bámultam őket hátha mondanak valamit hogy mi folyik itt.
-Jól kiütöttétek magatokat.-nézett végig az ittas személyeken Kook.
-Jah most viszont jól jönne egy csaj.-nevette el magát felém bicentve.
-De nem ő.-mutatott felém a fiatal fiú miközben pár lépést tett felém.
-Haver, te mióta véded tőlünk a lányokat?-botlott meg egyhelyben a férfi.
-Nem védek én senkit de ő a barátnőm.-karolt át JungKook miközben közelebb húzott magához. Arcomon a meglepettség kezdett látszódni és kezdtem felfogni hogy ő épp segíteni próbál rajtam.
-Én a helyedben maradtam volna az egyéjszakás kalandoknál De te tudod...sokáig.-mondta a fiatalnak miközben szemeivel engem mért végig.
-Kösz, de mi mentünk is.-fogta meg a kezem JungKook mintha tényleg eggyütt lennénk.
-Ja és kéne majd egy kis tudod mi.-tett úgy az egyik férfi mintha cigarettát szívna, de volt egy sejtésem hogy ő annál valamivel keményebb anyagra gondol.
-Meglesz. De a pénzt ne felejtsétek el.-kezdett maga után húzni amíg kellő távolságba nem kerültünk a két férfitől. Félelmem kezdett újból felszínre törni hisz Jimin azt mondta hogy hagyjam ott Hara-t, de nem tettem és lebuktam.
-MUszály volt azt mondanod hogy a barátnőd vagyok? És most hová viszel?-próbáltam lassítani tempóján sikertelenül, mert kezei egy pillanatra sem engedték el az enyémet.
-Ha úgy tudják hogy velem vagy akkor nem bántanak és szüzen oda tudlak vinni Jiminhez.-jelentette ki hatalmas egyszerűséggel mire szabadulni próbáltam. Most aztán hatalmas bajban vagyok, ha megtudják hogy itt maradtam nekem annyi. Tennem kell valamit.
-Mit akartok Hara-tól?-jutott eszembe a lány aki épp a bangtan többi tagjának társaságában kínlódik.
-Ne kérdezősködj.-mordult rám hirtelen szemöldökét ráncolva.
-JungKook!-sikítottam szinte a nevét mire ő megállt és kezei azonnal a számra tapadtak.
-Elárulnád hogy ilyenkor meg mi bajod van?-kezdett idegeskedni miközben kezeit újra a csuklómra öszpontosította.
-Semmi csak azt akartam elérni hogy állj meg.-maradtam teljesen mozdulatlan.
-Jobban teszed ha nem idegesítesz és hátráltatsz, értetted?-kezdett maga után húzni megint, viszont már lassabb tempóban.
-Miért nem engeded hogy elmenjek?-kérdezősködtem tovább annak ellenére is hogy megtiltotta.
-Mert még egy bizonyos ideig szükségünk van rád.-hangsúlyozta ki a mondat közepét mire a hideg is kirázott.
-De mégis miért és meddig?-kezdtem kissé pánikolni amit próbáltam minnél jobban leplezni.
-Fogd be és várj itt.-indult el a faház felé aminek ablakán a lámpák fénye szűrődött ki. A hidegnek köszönhetően pulóveremet húztam összébb magam majd kezeimet zsebre tettem. Pár perc után pedig Jiminnel jelent meg az ajtóban és tekintetük rám szegeződött. Elfutni nem mertem hisz a város fura alakokkal van tele ráadásul még JungKook is biztos utólérne. Némán álltam tőlük nem messze mikor Jimin felém kezdett sétálni. Lassú léptekkel haladt mire a hangulat kezdett egyre nyomasztóbbá válni körülöttem. A fiú hamarosan mellém ért és égető tekintettel nézett végig rajtam.
-Nem gondoltam volna hogy az utasításaim ellenére is itt mersz maradni.-simította meg arcomat mire kezei oldalamra tértek át.
-Nem akartam itt hagyni Hara-t mert féltem bántani fogjátok.-néztem szemeibe magabiztosan mire kezeim zsebeimben szorultak ökölbe.
-Hidd el nekem. Magadat sokkal jobban kellene féltened. Gyere.-utasítgatott tovább aminek már nem ellenáltam. Követni kezdtem majd a faházba érve megláttam Hara-t aki mellé Jimin leültetett. Körülöttünk a bangtan foglalt helyet mellettem pedig Jimin.
-Hara te itt maradsz, DaHye számodra feladatom van. Amit még ma éjjel teljesítened kell.-fordult felém komoly és egyben gonosz tekintettel.
-Én a helyedben maradtam volna az egyéjszakás kalandoknál De te tudod...sokáig.-mondta a fiatalnak miközben szemeivel engem mért végig.
-Kösz, de mi mentünk is.-fogta meg a kezem JungKook mintha tényleg eggyütt lennénk.
-Ja és kéne majd egy kis tudod mi.-tett úgy az egyik férfi mintha cigarettát szívna, de volt egy sejtésem hogy ő annál valamivel keményebb anyagra gondol.
-Meglesz. De a pénzt ne felejtsétek el.-kezdett maga után húzni amíg kellő távolságba nem kerültünk a két férfitől. Félelmem kezdett újból felszínre törni hisz Jimin azt mondta hogy hagyjam ott Hara-t, de nem tettem és lebuktam.
-MUszály volt azt mondanod hogy a barátnőd vagyok? És most hová viszel?-próbáltam lassítani tempóján sikertelenül, mert kezei egy pillanatra sem engedték el az enyémet.
-Ha úgy tudják hogy velem vagy akkor nem bántanak és szüzen oda tudlak vinni Jiminhez.-jelentette ki hatalmas egyszerűséggel mire szabadulni próbáltam. Most aztán hatalmas bajban vagyok, ha megtudják hogy itt maradtam nekem annyi. Tennem kell valamit.
-Mit akartok Hara-tól?-jutott eszembe a lány aki épp a bangtan többi tagjának társaságában kínlódik.
-Ne kérdezősködj.-mordult rám hirtelen szemöldökét ráncolva.
-JungKook!-sikítottam szinte a nevét mire ő megállt és kezei azonnal a számra tapadtak.
-Elárulnád hogy ilyenkor meg mi bajod van?-kezdett idegeskedni miközben kezeit újra a csuklómra öszpontosította.
-Semmi csak azt akartam elérni hogy állj meg.-maradtam teljesen mozdulatlan.
-Jobban teszed ha nem idegesítesz és hátráltatsz, értetted?-kezdett maga után húzni megint, viszont már lassabb tempóban.
-Miért nem engeded hogy elmenjek?-kérdezősködtem tovább annak ellenére is hogy megtiltotta.
-Mert még egy bizonyos ideig szükségünk van rád.-hangsúlyozta ki a mondat közepét mire a hideg is kirázott.
-De mégis miért és meddig?-kezdtem kissé pánikolni amit próbáltam minnél jobban leplezni.
-Fogd be és várj itt.-indult el a faház felé aminek ablakán a lámpák fénye szűrődött ki. A hidegnek köszönhetően pulóveremet húztam összébb magam majd kezeimet zsebre tettem. Pár perc után pedig Jiminnel jelent meg az ajtóban és tekintetük rám szegeződött. Elfutni nem mertem hisz a város fura alakokkal van tele ráadásul még JungKook is biztos utólérne. Némán álltam tőlük nem messze mikor Jimin felém kezdett sétálni. Lassú léptekkel haladt mire a hangulat kezdett egyre nyomasztóbbá válni körülöttem. A fiú hamarosan mellém ért és égető tekintettel nézett végig rajtam.
-Nem gondoltam volna hogy az utasításaim ellenére is itt mersz maradni.-simította meg arcomat mire kezei oldalamra tértek át.
-Nem akartam itt hagyni Hara-t mert féltem bántani fogjátok.-néztem szemeibe magabiztosan mire kezeim zsebeimben szorultak ökölbe.
-Hidd el nekem. Magadat sokkal jobban kellene féltened. Gyere.-utasítgatott tovább aminek már nem ellenáltam. Követni kezdtem majd a faházba érve megláttam Hara-t aki mellé Jimin leültetett. Körülöttünk a bangtan foglalt helyet mellettem pedig Jimin.
-Hara te itt maradsz, DaHye számodra feladatom van. Amit még ma éjjel teljesítened kell.-fordult felém komoly és egyben gonosz tekintettel.
~Park JiMin~
Kiküldtem JungKook-ot hogy nézzen körül amíg elmagyarazám Hara-nak a feladatát. A lány idegesen hallgatta végig mondandómat majd a végén csak egy szóval tudott válaszolni, "rendben". Nem mintha lett volna más választása.
Mikor JungKook visszajött közölte velem hogy elkapta DaHye-t. Világosan megmondtam neki hogy ha Hara-t idehozza akkor tűnjön el innen de nem tette. Rövid beszélgetés után arra jutottunk hogy számára is van egy feladatunk amivel megkönnyebbíthetjük a saját dolgunkat.