4.fejezet - Alku

~Bae DaHye~

-Mi az alku?-suttogtam idegesen miközben mellkasánál fogva löktem el magamtól.

-Tarts magad távol Hara-tól.-tette kezeit két oldalt fejem mellé.
-Mégis miért?-néztem fel rá nevetséges magasságom miatt.
-Az téged ne érdekeljen. De ha meglátlak akár a közelébe is, annak következményei lesznek és elárulom a bangtan többi tagjának hogy tiéd a 205....de akkor te halott vagy. Tőlem pedig külön büntetést fogsz kapni.-lökte el magát a faltól egy perverz félmosoly kíséretében, majd vártam hogy megbizonyosodjak róla hogy tényleg elment-e. Mikor már nem hallottam lépteit, idegesen fordítottam hátat a szobába berontva, magam után becsapva az ajtót. Itt valami nagyon nincs rendben. Egyáltalán mi folyik itt? Még csak a második napja vagyok az egyetemen de már megfenyegettek és eltiltottak az egyetlen embertől akiben itt megbízok. Hara tud valamiről, amiről én nem, és ha senki sem képes nekem elmondani az igazságok akkor én magam fogok utánajárni a dolgoknak. Lehet hogy jobb lenne ha felhívnám MinHo-t, de nem akarom az én gondjaimmal zavarni mert jelenleg a nővérénél van Tokyo-ban a maffia miatt.
Holnap szerencsére hétvége úgyhogy nem kell bemennem suliba. Muszály lesz beszélnem Hara-val.

*másnap*

Egész éjjel nem aludtam a hajnalban történtek miatt. Felöltöztem és úgy döntöttem elhívon Harat az egyik kávézóba ahol nyugodtan tudok vele beszélgetni. Megállás nélkül kopogtattam az ajtaján de semmi. Egy kis idő után feladtam és a kávézóba indultam lehiggadni. A hétvége miatt a környéken elég sok kollégista van de nagyon remélem hogy senkivel se futok össze aki ok nélkül belém kötne. Az utcán sétálva megláttam Harat aki épp Jimin társaságában nevetgélt és látszólag már épp elköszöntek egymástól. Amint Jimin elment, gyorsan összeszedtem magam és letámadtam a lányt.

-Hara!-futottam utána mire ő megállt.
-DaHye te mit keresel itt?-nézett rám furcsán de mégis félve.
-Nem találtalak de beszélni szerettem volna veled, ezért keresni kezdtelek.-fújtam ki magam elmagyarázva neki a történteket. Most muszály kiszednem belőle.
-Rendben gyere. Miről is van szó?-vonta fel egyik szemöldökét kérdően.
-Mit tudsz a bangtanról és miért akarják hogy távol maradjak tőled?-könyököltem az asztalra remélve hogy végre én is tisztában lehetek mindennel.
-Mégis mit kéne tudnom? Egyébként dehogy tiltanak tőlem.-legyintett kezével.
-Hazudsz. JungKook tegnap megfenyegetett azzal, hogyha csak a közeledbe is merek menni annak következményei lesznek és elárulja a haverjainak a szobás incidenst.-fogta meg csuklóját éreztetve vele hogy itt komolyan nagy baj van.
-DaHye én ezekről semmit sem tudok esküszöm.-remegett meg a hangja ami miatt biztos voltam benne hogy mindenről tud.
-Akkor azt áruld el hogy mit kerestél itt Jiminnel?
-Tegnap este mikor te már lefeküdtél aludni....Jimin átjött hozzám és rólad kezdett kérdezősködni. Én pedig semmi olyat nem mondtam rólad amit nem kéne. A végén már ott tartottunk hogy elhívott randizni ide.-próbált magabiztosan beszélni, kerülve a szemkontaktust.
-Nem szeretnék nagyon beleszólni de vigyázz Jiminnel. Én a helyedben inkább jobban megismerném előtte.-próbáltam csapdába csalni Harat hogy kimondja amit akarok. És szerencsémre sikerült is.
-Nyugi ezzel nem lesz gond, jól ismerem Jimint, csak még most kezdett el ténylegesen foglalkozni velem a sok megaláztatás után amit a haverjai tettek.-hajtotta le fejét.
-Az előbb még úgy volt hogy nem tudsz róluk sok mindent most meg azt állítod hogy jól ismered Jimint.-nevettem el magam azon hogy saját magát buktatta le.
-DaHye....-váltott át rémült hangnembe Hara miközben tekintete mögém szegeződött. Megfordultam és JungKookot pillantottam meg Jimin társaságában. A magasabb fiú égető tekintettem bámult amivel akár a pokolba is tudott volna kergedni.

-Ez nem lehet igaz.-suttogtam maga elé nézve mire a lány mutogatásokkal kezdett nekem jelezni hogy felénk közelednek.
-Hara gyere mennyünk.-állította fel az említettet Jimin és maga után húzva indultak vissza a koliba.
Össze kulcsolt kézzel ültem teljesen redermedve és várva a velem maradt fiú reakcióját.
-Azt hiszem tegnap világosan elmondtam valamit.-tette kezeit vállamra, fölöttem állva a hátam mögött.
-Nem érdekel mit mondasz és csinálsz! Szálljatok le rólam és Hararól.-álltam fel hirtelen majdem fellökve őt.
-Te hatalmasat tévedsz kislány...Haraval mi nem csinálunk semmit...csak veled, ha nem fogadsz szót az utolsó találkozásunkig. Te nem ismersz minket...de mi mindent tudunk rólad.-emelte fel fejemet állam alá nyúlva.
-Ezt vegyen fenyegetének? Nem tudtok ti rólam semmit.-néztem rá lealacsonyítóan.
-Vedd aminek akarod, de amiért találkoztál Haraval...el fogom intézni hogy ilyen eszedbe se jusson többé.-kacsintott rám mint egy utolsó ri****ra akit egy éjszaka után faképnél hagy.
Utam újra a koli felé húzott és egész végig nem hagyott nyugodni a gondolat hogy Jimin mit akar Haratól. Mert jót biztos nem...és mit tud az a lány. Lehet hogy titokban ő is ellenem van? Annyi kérdés kavarog bennem hogy azt sem tudom mit kéne tennem...muszály lesz innen eltűnnöm és vissza mennem MinHo-hoz. 
A gondolatmenetem közepette észre vettem hogy már vissza is értem és azonnal a fürdőt támadtam le. A zuhany alatt állva ajtó csapódásra lettem figyelmes, mintha ha valaki most rohant volna ki.
Magamra kaptam egy törölközőt és körülnéztem hogy van-e itt valaki. Óvatosan nyitottam ki az ajtót amin a 205-ös szám állt majd a folyosón körül nézve nem láttam senkit, de a lépcsőn lefelé haladó gyors lépteket viszont tisztán hallottam.
Biztos vagyok benne hogy valaki volt itt de arról fogalmam sem volt hogy miért...
Csak Hara és JungKook tudja hogy enyém ez a szoba....de mit keresett volna itt akármelyik is? Vagy egyáltalán ki volt az?

3.fejezet - 205-ös szoba

~Bae DaHye~

-Mert az a szoba a Bonáé volt.-nézett szemeimbe mintha olyan nagy baj lenne. De fogalmam sincs miért.

-Ezt nem értem, nekem mitől kéne tartanom?-ráztam meg fejemet zavarodottan a lányra nézve aki látszólag védeni akar valamitől.

-Az eltünése napján a diákok egy levelet találtak a szobában amin az a kérdés állt hogy "ki lesz a következő"? Azóta mindenki azt hiszi hogy a 205-ös szoba következő tulajdosa, arra a sorsra van ítélve mint Bona. De ez is csak pletyka...ha valaki megtudja hogy jelenleg te laksz benne, teljesen rád lesznek szállva.-vette kezébe a kulcsot majd könnyed mozdulattal ölembe dobta.

-Szerintem nem kéne titkolnom hogy enyém a 205-ös de, a kedvedért igyekezni fogok. Na de mennem kell.-próbáltam nyugtatgatni hogy ebből semmi baj nem lehet majd felálltam és az kijárat felé vettem az irányt Hara szobájából. A folyosóra érve tudatosult bennem hogy a nap már lement és helyét a hold vette át. Becsuktam magam mögött az ajtót majd lassú léptekkel haladtam el az ablakok mellett néha-néha a kollégium udvarára pillantva. A szobán elé érve visszagondoltam Hara szavaira és egy hatalmas levegővétel után a kulcsot a zárba helyezve elfordítottam. Amint bementem az ágyra vetettem magam kezemben a telefonommal  ami 23:34-et mutatott. A bőröndömből kerestem elő a pizsamám ami egy bő felsőből és egy rövidnadrágból állt. Holnap muszály lesz bepakolnom a szekrénybe mert így alig találok meg valamit. 

Befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót és szerencsére hamar álomba merültem.

*másnap*

Ez az első tanítási napom de máris unom ezt az egész helyzetet. Az asztalon könyökölve várom az angyalok hangját ami nálam a kicsengetést jelenti. Ránézek Hara-ra aki biztos vagyok benne hogy úgy van ezzel az egész helyzettel mint én. 

A csengőre felfigyelve mindenki pakolni kezd és elhagyják a termet. 

-Sziasztok. Remélem ti nem lesztek ott a buliban.-állt meg előttem az egyik ri*anc  Tiffany akivel már párszor összefutottam.

-Mégis hol?-tártam szét karjaim homlokomat ráncolva. Kezdem unni hogy sosem hagynak szó nélkül.

-Szóval nem. Mondjuk igazatok van, kislányoknak ágyban a helye.-mosolygott önelégülten otthagyva minket.

-Ott leszünk...-suttogtam magam elé miközben ördögi félmosollyal indultam vissza a koliba.

-DaHye ezt felejts el! Tudot te milyen emberek járnak oda? Köztük a bangtan is...-csuklott el a hangja. 

-Akkor megyek egyedül.-értünk "haza" majd kipakoltam a cuccaim és előkészítettem a ruháim az estére.

-Ezt még bánni fogom de veled megyek.-adta fel végre Hara. Tényleg nagyon tart az oda járó emberektől de mi baj lehetne....

-Mentem készülődni.-hagytam el a lány szobáját áttérve a 205-be.

A fűrdőt vettem célpontba majd ruháimat levetve a zuhany alá álltam. Ebben a pillanadtban a meleg víz nyugtatóként hatott rám a mai nap után, aminek még közel sincs vége.

A tükör elé álltam majd szárazra töröltem bőrömet. A szobában egy rég nem látot fekete miniruhám volt előkészítve aminek egyik oldala végig fűzős volt. Ehez pedig egy szintén fekete magassarkú. Körülbelül ebben a cipőben vagyok akkora mint egy átlagos magasságú csaj....

Öltözékemet egy rózsaszín árnyalatú rúzzsal és egy kis füstös szemfestékkel dobtam fel. Voltam már hasonló bulikban ahol kétszer ilyen durván öltözködnek a lányok mint most én. Kiváncsi vagyok Hara mit hozott ki magából.
Már pár perce az ajtaja előtt várok rá mire végre elkészült. Az ajtót kinyitva egy piros miniruhás sminkelt lány állt előttem fekete harisnyában.
-DaHye muszály mennünk?-nyavajgott Hara.
-Igen.-fogtam meg a csuklóját és magam után kezdtem húzni.
A szórakozóhelyre érve kicsit szétnéztünk és leültünk a bárpulthoz. A fények miatt alig lehetett felismerni bárkit is. Egy kis hangulat fokozóként kértünk italt amit hamar kivégeztünk. Nem gondoltam volna hogy Hara-nak már ennyi is meg fog kicsit ártani.
-Ööhm..Hara-szóltam rá, de mintha csak nem is léteznék. A terem másik végében ülő hét srácot bámulta főleg Jimint.
-Nem vagy normális te lány...-csettintettem egyet arca előtt ezzel vissz hozva őt a valóságba.
-Miért nézed őt annyira? Azt hittem gyűlölöd mindegyiket.-húztam az agyát.
-Gyűlölöm is....de Jimin valahogy más. Ő az úgymond vezére annak a hat baromnak, és az emberek bántalmazását mindíg a tagokra hagyja.-mosolyodott el magában.
-Akkor figyelj csajszi épp ide tart.-nevettem el magam látva a reakcióját.
-Hát ti itt?-hallottklam egy fiú hangját majd felnéztem és láttam hogy Jimin volt az. Hara ereiben a vér is megfagyott én pedig nyugodtan vártam a további fejleményeket. Hátra dőlve iszogattam tovább az alkohol tartalmú italt félig keresztbe tett karokkal. Hara megszólalni sem tudott úgyhogy muszály volt javítanom a helyzetén.

 

-Kapsz két percet hogy elhúzz innen.

-Örömmel, de ő velem jön.- Fogta meg Hara kezét ezzel felállitva a lányt.

-Na azt már nem..keress magad egy kurvát akad itt pár.-bicentettem fejemmel a három gyönyörűség felé akik épp a bangtan többi tagja körül tették magukat.

-Előttem is van egy.-hajolt felém a fiú szinte égető tekintettel.
-Minek jöttél ide?-kérdeztem a lehető legflegmábban.
-Hogy közöljem veled hogy JungKook már egyszer megmondta hogy ne bízz Hara-ban A következő figyelmeztetésnek következményei lesznek..-hajolt felém minha próbálna rámijeszteni. Miért akarnak ennyire távol tartani ettől a szerencsétlen lánytól.
-Jimin!-szólt ide Tae mire az említett végre itt hagyott minket.
-Én húzok innen.-indult el Hara de amint tettepár lépést előttem majden zakózott egyet.
-Várj veled megyek....nehogy Jimin utánad mennyen és megfektessen.-nevettem el magam ami neki egyáltalán nem tetszett.

Miután a részeg Harát sikerült felszenvednem a negyedik emeletre és ágyba tenni, úgy döntöttem én sem megyek már vissza hisz már majdnem mindenki a koliba van. Sokan járkálnak a folyosókon aminek köszönhetően nem tudok bemenni a szobámba mert megtudják hogy az enyém....
Legalább tíz percet sétálgattam mire mindenki eltűnt végre. az ajtót készültem bezárni mikor valamire vagy valakire figyelmes lettem.
-Szóval a 205-ös a tiéd...-kaptam hátra a tekintetem.
-JungKook.-dermedtem le teljesen visszaemlékezve Hara szavaira.
-Gondolom most nem kéne elmondanom senkinek ugye?-lépett hozzám vészesen közel.
-Tudom hogy holnap az egész suli ezen lesz.-mentem volna be a szobába de ő csuklómnál fogva rántott vissza és a falhoz lökött. Kezeit fejem mellett két oldalt pihentette, teljesen felkészülve arra hogy menekülni próbálnék. Aminek így semmi értelme.
-Kössünk alkut.-vezette le kezeit oldalamon egészen a rövid ruhám széléig.
Közeledni kezdett míg ajkaival nyakamhoz nem ért. Csókolgatni s néhol szívni kezdte érzékeny bőrömet....ennek nem lesz jó vége.
-Mi az alku?-suttogtam idegesen miközben mellkasánál fogva löktem el magamtól.

2.fejezet - Rémálom

~Bae DaHye~

A fiú egyre inkább csak közeledett a hangulat pedig kezdett   feszültté válni körülöttünk. Ránéztem Hara-ra akin tisztán látszott hogy tudja ebből még bajunk lesz. 

-Fogjátok le.-mondta határozottan a fiú, mire a másik kettő erősen megragadta Hara karjá és elrántották mellőlem. A lány felszisszent és szabadulni próbált de esélye sem volt ellenük. Tekintete hol fogvatartóira, hol pedig rám szegeződött.

-Mit akarsz már megint JungKook?-kérdezte idegesen a lány mire kezeit kirántotta a két fiú szorításából.

-Neked nincs megengedve ez a hangnem velem szemben kicsilány.-nevetett gúnyosan mire a kezében tartogatott pohár tartalma egy részét egyenesen a lány hajába öntötte. Majd szemrebbenés nélkül ivott bele a fekete kesernyés ízű italba. Nem bírtam ezt tovább tétlenül nézni és úgy éreztem tennem kell valamit. JungKook-ot vállánál fogva magam felé fordítottam amit egy hatalmas pofon követett. Látszólag nem tetszett neki amit tettem ezért keze ökölbe szorult, lélegzete pedig felgyorsult. Arca pirosas árnyalatot kezdett felvenni amiben a düh is lényegesen közrejátszott.

-JungKook hagyd.-szólalt meg az egyik barátja.

-Még találkozunk.-lépett közelebb majd arcomba lógó tincsemet gyengéd mozdulattal simította fülem mögé. Homlokunk egymásnak ütközött, számon már éreztem forró lehelletét de mellkasánál fogva ellöktem magamtól. Hara mondta hogy csak játszadozik a lányokkal hát velem nem fog.

-Úgy látszik te fogod átvenni a kis Bona helyét. Emlékeztetsz rá...nagyon hasonlítotok. Ha jót akarsz magadnak ne állj szóba az olyanokkal mint Hara. -mondta komoly hangnemben kissé lehajolva hozzám amit már kezdtem fenyegetésnek érezni.
-Miért? Ki az a Bona és mi történt vele?-tártam szét karjaim kérdően. De válasz helyett inkább hátat fordított és ott hagyott.

A nagy vita közepette észre vettem hogy Hara eltűnt. A mosdó felé vettem az irányt gondolva hogy a hajából próbálja kimosni az italt. Igazam volt.
-Hara magyarázattal tartozol.-kaptam ki kezéből a vizes rongyot majd haját keztem vele tisztogatni hogy ne kelljen itt lennünk holnap reggelig.
-A koliban mindent elmondok amit szabad gyere.-fogta meg a csuklómat ezzel kirángatva engem a kis helységből.
Hogy értette JungKook hogy én fogom átvenni Bona helyét? Egyáltalán ki az a lány? Még csak ez az első napom de máris túl sok bajba keveredtem...ha ezt Lee MinHo tudná engem tuti kinyirna és haza vinne. Mondjuk örülnék neki mert nem azért jöttem egyemre mert tanulni szeretnék.....csupán a szüleim egyik kérése volt tőlem hogy vigyem valami az életben. És én teljesíteni fogom a kérésüket. Kibírom ezt a pár hónapot ami még hátra van a suliból.
Fáradtan dőltünk le a szobámban majd miután láttam hogy Hara kezd egy kicsit megnyugodni, újra kérdeződködni kezdtek.
-Hara honnan ismered őket és miért bánnak így veled? Ráadásul ki az a Bona akihez JungKook annyira hasonlítgatott engem?-tettem fel kérdésemet felhúzott szemöldökkel.
-Az egész két éve kezdődött. Bona az előtted lévő lakótársam volt. A suliban rengeteg pletykát terjesztettek róla ami miatt mindenki bántotta. Főleg a bangtan....majd Bona egyik napról a másikra eltűnt és soha többé nem látta őt senki.-teltek meg könnyekkel a lány szemei majd hagyta hogy a cseppek utat törjenek maguknak és végig gördüljenek arcán. Ledöbbent arcal hallgattam végig amiket az imént Hara mondott.
 Ez a suli kezd egyre inkább furává válni...de valami nem hagy nyugodni. Mi történt vele? Kik is valójában a bangtan tagjai? Nekik mi közük lehet ehez? Ez az egész akárcsak egy rémálom. Még csak ma ismertem meg Hara-t de tudom hogy ő nem ezt érdemli, ki fogok állni mellette bármi is történjék.
-És nekem ezekhez van valami közöm?
-Téged csak azért szúrtak ki mert hasonlítasz Bona-ra. És DaHye, igyekezz hogy senki se tudja meg hogy tiéd a 205-ös szoba. Csak akkor menj be és ki amikor nem látja senki hogy jelenleg ott élsz.-váltotta komolyra a szót mintha csak az életem múlna ezen.
-Mégis miért?-néztem rá kérdően kissé furcsállva hogy mi lehet az oka. Nem értem miért lenne gond ha tudná valaki.
-Mert az a szoba....

1.fejezet - A Bangtan

~Bae DaHye~

Reggel a telefonom idegesítő csörgésére ébredtem. Kimásztam az ágyamból majd a nappalit céloztam meg lassú lépteimmel és kezemben a hangos tárggyal.

-Elárulnád hogy minek hívsz fel telefonon mikor alig húsz méterre vagyok tőled az emeleten?-nézek MinHo-ra aki végre leteszi telefonját és szólásra nyitja száját. Latszólag nagyon jól szórakozik rajtam.

-Jó reggelt.-mosolyog önelégülten minta eddig semmit se csinált volna. Most komolyan így akart felébreszteni? Mondjuk tőle már teljesen megszokott hogy mindent másképp csinál mint a normális emberek.

-Cuccaid a kocsiban, élkészültem, már csak rád várok. Úgy nézel ki mint egy hajléktalan.-nevette el magát végignézve pizsamámat és több ezer felé álló hajamat. A tükör elé rohanva felmértem mekkora a kár és kiderült hogy súlyosabb mint ahogy én azt gondoltam volna.

-Ha ok nélkül szóltál volna be akkor már halott lennél, de igazad van szóval megúsztad Lee MinHo!-hangsúlyoztam ki a nevét gúnyosan egy kis mosollyal az arcomon. 

Fél órába sem tellett elkészülnöm és már kocsiban is voltunk. Az út szokás szerint nem telt csendesen mivel az egészet sikerült végig beszélnem. 

-Megérkeztünk.-szálltunk ki egyszerre majd bőröndömet kezembe adva köszöntünk el egymástól.

-Ha bármi van vagy gyanús alakokat veszel észre azonnal hívj.-mutatta megint az aggódó és komoly oldalát.

-Nyugi itt biztos nem fognak rám találni.-forgattam meg szemeimet látva milyen fontos neki a biztonságom. És amúgy is, tudok vigyázni magamra.

-Úgy legyen. Szia.-öleltük meg egymást majd végignéztem ahogy autóba száll és elhagyja a területet.

Megfordultam és az egyetem hatalmas szürke épületével találtam szembe magam. Az udvar diákokkal van tele akik csoportosan sétálgatnak és egymás közt beszélgetnek. Valakinek tankönyv de leginkább telefon vagy éppen cigaretta lóg a kezében. Eléggé furcsán érzem magam amiatt hogy mindenki első osztályosként kezd, én pedig másodikosként a korom miatt. Ráadásul lassan nyári szünet és ebben a tanévben csak két hónapot fogok itt tölteni Lassú léptekkel haladtam a bejárat felé hogy megkeressem hol kell bejelentkezni a kollégiumba. Amint beértem, a faliújságon azt olvastam hogy a  negyedik emeletem a 106-os terem lesz a tanári. Maximum tíz perc sétálgatás után végül sikerült megtalálnom és kitöltenem a papírokat. Ideiglenesen a YG kollégiumban helyeztek el de egy héten belül a suli albérleted ad ami persze nem volt ocsó, de legalább több lakótársai lesz.
A egyetemtől alig egy utcára lévő kollégiumhoz érve az épület előtt három lány fogadott akiknek öltözékük kissé hiányos volt és teljessen ellepte őket cigi szag.
-Hey Choa új csajszi érkezett.-állított meg az egyik a kis szőke barátnőjére nézve. Karomnál fogva nem engedte hogy tovább mennyek ezért muszály volt mondanom valamit mielőtt ő szólalt volna meg.
-Ti lennétek itt a helyi kurvák ha jól sejtem?-néztem rájuk szinte égető tekintettel amit nem igazán vettek jó szemmel. Keresztbe tett karral és tátott szájjal fogadták momdatomat amire biztos vagyok benne hogy nem számítottak.
-Jegyezz meg egy nagyon fontos szabályt kicsilány. Itt mi vagyunk a végzősök ugyhogy jobb ha tisztelsz minket.-eresztette el a karomat majd hátat fordítva nekik elindultam befelé mit sem törődve azokkal a szavakkal amikkel távozásom után illettek engem.

Elővettem a szobám kulcsát amin a 205-ös szám állt és keresni kezdtem. Az ajtó márnyitva volt ugyhogy bementem és körül néztem. Két szoba amikbe egy szekrény és lersze hatalmas ágy van, a konyha pedig kellő képpen fel van szerelve mindennel.  Ahoz képest hányan megfordultak már itt egész jó. Pár napon belül úgyis albérletet kapok szóval nincs miért aggódnom.
-Szia.-hallottam egy kedvesen csengő női hangot mire megfordultam és egy velem egy idős lánnyal futottam össze.
-Áh szia. Bae DaHye vagyok az új szobatársad.-mosolyogtam rá kedvesen. Örülök hogy nem egy cicababát kaptam mint akikkel a bejáratnál találkoztam.
-Choi HaRa. Egy éve vagyok kollégista. Ha akarod körbe vezethetlek.-ajánlotta fel amibe én azonnal bele is mentem.
Nem igazán bírom az ilyen kiscsajokat de ő valamiben nagyon megfogott. A cuccaim a szobában hagytam és majd este kipakolok. Szeretnék kicsit körül nézni ha már itt vagyok.
Hara-val az egyetem felé vettük az irányt ahol már vége volt a tanításnak és megmutatta az épület szinte minden ponját. Nagyon jól elbeszélgettünk közbe ezért a jó időt kihasználva az egyik kinti padnál foglaltunk helyet.
-Hara, lenne egy kérdésem.-emeltem tekintetem a lány felé aki éppen valaki bámulásában volt elmélyülve. Párszor fel-le mozgattam előtte a kezem mire megrázta fejét és végre rám figyelt.
-Jaj persze bocsi csak...mindegy...-dadogott össze vissza zavartságában. Tuti az egyik srácot kukkolta de mindegy erre majd később visszatérek.
-Mondanál pár dolgot az ide járókról?-néztem a kisebb nagyobb csoportokban bandázgató diákokra.
-A legjobb embert kérdezted.-csapta össze tenyereit miközben szemeivel az embereket fürkészte hogy kivel vagy kikkel is kezdje. Majdnem mindenkiről mondott valamit csak azókról nem akikre én kiváncsi lennék.
-Ők kik?-mutattam a három szépen mondva, grácia felé akik épp hét fiút vettek körül nyávogásaikkal.
-A suli ribancai. Állandóan a fiúk kölül ugrálnak de nem képesek felfogni hogy a dugáson kívül semmi másra nem kellenek nekik.-forgatta meg szemeit. A hét srác pedig JungKook, Jimin, J-Hope, Rap Monster, Taehyung, Suga és Jin. De ahogy mindenki hívja őket: Bangtan. Legtöbben félnek tőlük és senki sem tud róluk többet a nevükön és korukon kívül. Még a tanárok se. Nap mint nap más csajt döntenek meg de egy lány se jó nekik egy éjszakánál többre...-ezeket kimondva kedve láthatón rossz lett és lehajtott fejjel kezdte bámulni a földet. Később arcáról ijedség sugárzott de fogalmam sincs mitől.
-Hara mi a baj?-kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
-Látogatónk lesz. Ha nemszeretnéd hogy te is a célponjukká válj akkor menj el.-suttogta már-már idegesen mintha tudná hogyha maradok abból csak bajom lesz. Tekintetem egy magas sötét hajú fiúra szegeződött aki éppen felénk tartott gyors lépteivel és még két haverjával.
-DaHye menj már.-szólt rám idegesen Hara de nem hallgattám rá ugyanis nincs okom félni pár sráctól. A lányt pedig nem fogom hagyni hogy bántsák, akármit is akarjanak tőle vagy tőlem.